Az emberiség végletesen – végzetesen? – átalakította a Földet

Az emberi népesség megduplázódott az elmúlt 40 év alatt, és a jövendölések szerint újabb duplázódás várható a következő 40 évben. Az infrastruktúra és a mezőgazdaság egyre újabb és újabb területeket vesz igénybe a megnövekedett népesség ellátásának céljára.

A University of Maine (USA) és a Complutense University (Spanyolország) Geodinamikai Intézetének kutatói ezt a felszín-átalakítást követték nyomon.

Becsléseik szerint az ember már a Föld szárazföldi területének felét átalakította. Megállapították, hogy a föld átalakításának jelenlegi üteme – fenntarthatatlan.

70 millió négyzetkilométernyi területet, a Föld jégtől mentes területének 50%-át az ember már közvetlenül módosította. De a mezőgazdasági területek kialakításával közvetve is hozzájárult a növény- és állatvilág szegényedéséhez, a rovarirtószerek és a növényvédő szerek szétszóródnak a környezetben, a nem célzott fajokat is elpusztítják, műtrágyákkal szennyeződnek a vízfolyások és patakok, amitől holt zónák keletkeznek az óceánokban. A városokból a légáramlat, illetve az esővíz mérgező kémiai anyagokat hord szét nem csak a közvetlen környéken, hanem az egész bolygón.

Az utak és a vasútvonalak szétszabdalják az ökoszisztémákat, ezek a fő okai az élőhelyek pusztulásának és az élőlények sokfélesége (biodiverzitás) elvesztésének.

Nemcsak az utak, az utak melletti területek is – több tíz-, illetve több száz méter szélességben – negatív hatással vannak az élőlényekre.

A föld felszántásakor és egyéb emberi tevékenységek nyomán keletkező por egészen távoli területeken is lerakódik. A por kórokozókat és nehézfémeket szállít, ez káros az élőlények egészségére, de a por – lerakódva – felgyorsítja a hóolvadást a hegyekben, ami megváltoztatja a vízhozamot.

A folyókra épített gátak megakadályozzák áradáskor a természetes víztározást, növelik a kártétel veszélyét.

A meredek, lejtős területeken az erdőirtás és az építkezés katasztrofális kimenetelű földcsuszamlást, iszaplavinát okoznak.

Mindezek a hatások csökkentik az ökoszisztéma szolgáltatásait, amelyeket a növényektől, állatoktól, rovaroktól, mikrobáktól kapunk – akikkel megosztjuk a bolygót. Nélkülözhetetlenek ők az emberi nem túléléséhez, jónéhányan közülük pótolhatatlanok.

Az adatok azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedekben csökkent a szántóföldek és legelők területe. Aggasztó ez a jelenség, ha az egyre növekvő népességre gondolunk.

Három trend látszik hozzájárulni a szántóföldek területének csökkenéséhez:

1. Nőnek a városi területek, mindközönségesen a mezőgazdasági földek rovására. 2000 és 2030 között, emiatt világszerte és évente 15 000 négyzetkilométernyi a veszteség.
2. Hiány van további mezőgazdasági művelésre alkalmas területekben. A Föld szárazföldi területének 70-80%-a alkalmatlan művelésre vagy a gyenge talaja vagy a meredek lejtőn való elhelyezkedése vagy a klímaviszonyok miatt. A maradéknak körülbelül a felét már művelik, a másik fele trópusi őserdő, amely hatékony a széndioxid elnyelésében. Egyébként kiirtása után talaja hamarosan elveszíti termőképességét.
3. Néhány művelés alatt álló terület talaja annyira leromlott, hogy nem érdemes többé művelni. Az adatok szerint 1990-ben, hozzávetőleg 20 millió négyzetkilométer mezőgazdasági terület (40%) talaja degradálódott.

Mi a jövő?

A mezőgazdasági terület valószínűleg tovább csökken, ahogy a városok terjeszkednek, a talaj tovább romlik, a termőtalaj lemosódik a folyókba, óceánba, tízszer akkora sebességgel, mint ahogy helyreállítják.

A globális befektetők – látva a művelhető föld szűkösségét -, már felvásároltak hatalmas területeket Afrikában és Dél-Amerikában.

A földek produktivitása a technológiai fejlődés ellenére visszaesik, mert a világ foszfátkészletei fogyatkoznak, így nem tudnak elegendő műtrágyát gyártani.

Az olaj, a benzin (üzemanyag a mezőgazdasági gépekhez), az állati takarmány egyre drágább lesz és egyre kevésbé hozzáférhető.

A szennyezés negatív hatással van a beporzó rovarokra, a növények növekedésére.

Képes lesz-e a Föld eltartani a 2050-re jósolt 8,9 milliárd lakosát?

Wackernagel és társai 2002. évi tanulmányukban úgy becsülték, hogy a bolygó szárazföldi területe már 1978-ban nem volt elegendő arra, hogy megtermelje a gabonát, legeltesse az állatokat, elhelyezze az infrastruktúrát és megtisztítsa a Földet az emberi eredetű  szennyeződéstől – és mindezt fenntarthatóan!

2002-ben már 20%-kal több területre lett volna szükségünk. Tehát, a ‘túllövés’ állapotában vagyunk…

Túllövés akkor fordul elő, amikor a népesség száma meghaladja a terület eltartó kapacitását.

Nem kíván magyarázatot, hogy egy véges bolygón határa van a növekedésnek.

A kérdés az, hogy elértük-e már a növekedés határát?

Az elemzésekből az a tanulság, hogy jelenlegi életmódunkkal, valóban a ‘túllövés’ állapotában vagyunk.

Életünk nem-megújuló ellátásokon múlik: fosszilis üzemanyagokon, foszfátokon, ásványokon, amelyek évmilliók alatt halmozódtak fel, és nincsenek világos terveink megfelelő helyettesítésükre, ha már a természetes források kimerülnek. Sok vegyületet sokkal nagyobb sebességgel bocsátunk ki a légkörbe, mint ahogy azt a környezet elnyelni képes.

Ha a népességszám meghaladja az eltartó kapacitást – egy bizonyos idejű késleltetéssel – először az életszínvonal csökken, majd a népesség.

A korrekciót a stagnáló majd negatív gazdasági növekedés jelzi, éhezés és vízhiány következik, majd betegségek, amelyeket az alultápláltság okoz, és követik őket a háborús konfliktusok.

Mi volna a teendő?

1. Csökkenteni kell az igényeket (pl. hőszigetelés, takarékos berendezések)
2. Ki kell fejleszteni technikai megoldásokat (pl. hatékony építkezési és mezőgazdasági eljárások)
3. Csökkennie kell a népességnek  (nevelés, egészségügyi ellátás)

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, az oktatás-nevelés, a mikrohitelek, különösen a fejlődő országokban, csökkentik a termékenységet. A kisebb termékenység viszont csökkenti a szegénységet, mert a rendelkezésre álló erőforrások kevesebb ember között oszlanak meg.

A házaspárokat arra ösztönzik világszerte, hogy csak két gyermeket vállaljanak, és azt is halasszák későbbre, hogy kevesebb ember legyen egy időben a földön. Ezek a lépések először lassítják a népességnövekedést, majd hosszú távon a csökkenéséhez vezetnek.

Az igények csökkentése kritikus komponense a megoldásnak, de önmagában nem elegendő, tekintettel a probléma nagyságára.

A technikai haladás, főként az energiaellátásban, fontos dolog, de nem hagyatkozhatunk egy majdani áttörésre.

A népesség csökkenése a megoldás legfontosabb része: nehéz feladat lesz a népesség optimális méretéről dönteni, és arról, hogyan érjük el azt.

Végül, néhány megfontolásra váró kérdés az olvasóhoz:

• A természetes erőforrások: föld, talaj, víz, ásványok alapvető bázisát képezik-e a kényelmes életnek?
• Bizonyos népességszám elérése után nem fordított arányban áll-e a népességszám a komforttal?
• A lázadásoknak, villongásoknak hány százaléka van összefüggésben a természeti erőforrások szűkösségével?

Az Arab Tavasz felkelés, legalábbis részben, a magas élelmiszerárak és a munkanélküliség következménye volt.

Világosan látható, hogy az emberiség előtt álló problémák nagy része súlyosbodni fog, ha a népesség tovább növekszik, és mellette termőtalaj tovább pusztul.

És sok problémát lényegesen könnyebb lenne megoldani kisebb populációval. De a valódi fenntartható társadalom felé való átmenet nem csak népesedéspolitikát kíván. A növekedés – minőségre való tekintet nélkül – nem tartható fenn. Drasztikus változások kellenek a gazdasági filozófiánkban, törvényi struktúránkban.

Forrás: http://www.geosociety.org/gsatoday/archive/22/12/article/i1052-5173-22-12-4.htm