Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Mi lesz Amerika ‘kukoricás-kosarával’?

Posted by Suggestor - 2013. január 6. vasárnap

A műhold-felvételek múlt év december 19-én porvihart mutattak a Nagy Síkságon, amely egy 150 mérföldes területen mozgott, Oklahomától Texason át egészen Új-Mexikóig – mondja Jody James, a Nemzeti Meteorológiai Szolgálat munkatársa. Viharos szél volt, a láthatóság félmérföldnyire csökkent. A gépjármű összeütközésekben egy ember meghalt, tucatnyian megsérültek.

„Az a határozott véleményem, hogy a porviharok egyre gyakoribbak lesznek, ha nem kapunk mérhető mennyiségű csapadékot.”

A Nagy Síkság lapos, félsivatagos terület, ahol kevés a fa, és ahol valaha nagy bivalycsordák legelésztek az ősgyepen.

A 19. század végén, 20. század elején telepesek törték föl a gyepet, hogy megtermeljék az Egyesült Államok kenyerét. A búza ára magasan járt, és a kormány ingyen adta a telepeseknek a földet.

Aztán az 1930-as években bekövetkezett az évszázad szárazsága, és a szél hordta az eróziónak kitett földet, hatalmas porfelhők keletkeztek.

A ’30-as évek óta sokat javultak művelési módszerek. A farmerek a növényi maradványokkal takarják a földet, hogy megőrizzék a talaj nedvességét, és elejét vegyék az eróziónak. Az 1940-es évektől már öntöznek is: az Ogallala víznyerő-rendszerből, amely egy óriási vízbázis a Nagy Síkság alatt. Ez is ellenállóbbá tette a földet a porviharokkal szemben.

A farmereknek azonban egyre mélyebb kutakat kell fúrniuk, hogy vizet találjanak. Egyesek felhagynak az öntözéssel, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem termelnek kukoricát – ami pedig jól jövedelmez -, hanem beérik búzával, cirokkal, gyapottal.

Így tesz az egyik farmer, akit megkérdez az újságíró, mert mélyebb kutat fúratni költséges: 120 000 dollár kutanként.

„Amikor kutat fúrattunk az 1960-as években, 1500 gallon vizet kaptunk belőle percenként. Most jó, ha 400-600 gallonnal ad. Úgy látszik, kiszivattyúztunk 200 láb vizet.”

„Az a helyzet, hogy Síkságon mindenütt messze meghaladják az igények az éves visszapótlást” – mondja Mark Rude a kansasi vízügyi igazgató.

Az évtizedes szárazság tovább nehezíti a helyzetet. A régióban korlátozták ugyan az öntözést, kvótát szabva rá, de valószínűleg túl későn. 2011-ben volt a legnagyobb az aszály, legkevesebb a csapadék – 170 milliméter, minden valaha mértnél kevesebb. Ebben az évben valamivel jobb volt, de még mindig messze a normális alatt: 317,50 milliméter.

Az atmoszféra tudós, Katharine Hayhoe szerint: „Határozottan melegebb és szárazabb a nyár – a klímaváltozás miatt.”

Lubbockban például az átlagos évi hőmérséklet egy teljes fokkal emelkedett az utóbbi évtizedben – a Nemzeti Meteorológiai Szolgálat adatai szerint, míg a csapadékszint csökkent, körülbelül 12.7 millimétert egy évtized alatt.

Forrás: http://planetark.com/enviro-news/item/67498

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.