Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Szükségszerű a mai, rohamos változás mellett a fajok kihalása?

Posted by Suggestor - 2013. június 22. szombat

Az egyes fajok kihalásáért az új fajok keletkezésének hiányát is okolnunk kell, Charles Marshall, az integratív biológia professzora, a UC Berkeley Museum of Paleontology igazgatója szerint.

Az évmilliók alatti lassú változáshoz – hangsúlyosan: nem a mai, rohamléptű globális változáshoz, amin a Föld most keresztülmegy az emberi tevékenység miatt – a fajoknak folytonosan adaptálódniuk és evolválódniuk kellett, máskülönben kihaltak.

Marshall professzor felfedezése segít megérteni a biológusoknak, mekkora nyomás nehezedik napjaink flórájára és faunájára, és azt is, mi az evolúció és a kihalások hajtóereje.

Az eredményeket 19 emlős csoport tanulmányozásával nyerték, amelyek már vagy eltűntek, vagy a lovak, elefántok, rinocéroszok és mások esetében, hanyatlófélben vannak egy csúcs-diverzitás (nagy fajgazdagság) elérése után. Valamennyi faj gazdagon reprezentált a leletekben, eredetük a harmadkorra, valamikorra az utóbbi 66 millió évre tehető.

A kutatást egy népszerű evolúciós teória tesztelésére tervezték, ami azt mondja ki, hogy a növények és állatok nem azért tűnnek el, ‘mert nem volt szerencséjük’ a – változatlan – környezetükben. Ellenkezőleg: állandó változásnak voltak kitéve: romló környezeti viszonyok között, sikeresebb vetélytársak és ragadozók képében, ami arra késztette őket, hogy folyamatosan adaptálódjanak és evolválódjanak új fajokká, elsősorban azért, hogy fennmaradjanak.

Bár nem ismerik a specifikus okát ezeknél a csoportoknál az új fajok keletkezésében beállott csökkenésnek és az eltűnések emelkedő számának, a kutatók azt állítják, nem balszerencse kérdése a hanyatlásuk.

“Minden csoport a fokozódó környezeti nehézségek miatt veszít” – mondja Marshall. “Ezeknek a csoportoknak a hanyatlása – legalább részben – amiatt következett be, hogy nem tudtak lépést tartani a romló környezettel.”

A kutatók megállapították, hogy a vizsgált csoportok kezdetben a nagy fajgazdagság felé haladtak, amíg el nem érték környezetük eltartó képességének határát, a maximális fajszámot, amit a környezet képes eltartani, ezután a környezetük romlott, túl sok lett a faj, amit fenn kellett tartania, ez vezetett az eltűnésükhöz.

“Adatainkból az következik, hogy a biológiai rendszerek soha nincsenek egyensúlyban, inkább növekvő-csökkenő csoportok vannak, állandó és – geológiai értelemben véve – gyors változás mellett.”

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2013-06/uoc–trq062013.php

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s