Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Természetes, hogy az ember azonosnak érzi magát azokkal, akiket magához közelinek tart

Posted by Suggestor - 2013. augusztus 23. péntek

Az ember leghumánusabb tulajdonsága az empátia, az együttérzés. A Virginia Egyetem kutatása most bebizonyította, hogy a hozzánk legközelebb álló emberek olyannyira közel állnak hozzánk, mintha ‘mi magunk’ lennének.

“A közelséggel, a barátsággal más emberek a részünkké válnak” – magyarázza James Coan, pszichológia professzor. “Önmagunkba beletartoznak azok az emberek, akiket közel érzünk magunkhoz.” Más szavakkal: az önazonosságunk nagyjából azon alapul, kiket ismerünk  jól és kikkel érzünk együtt.

Coan és munkatársai a kutatás folyamán 22 fiatal felnőttet funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálatnak vetettek alá, miközben az a veszély fenyegette őket, hogy enyhe elektrosokkot kapnak – ők maguk, vagy a barátjuk, vagy egy idegen.

Az önmagukat fenyegető sokkra válaszul azok az agyterületek (anterior insula, putamen, supramarginalis gyrus) váltak aktívvá, amelyeket vártak a kutatók. Idegent fenyegető sokk csekély aktivitást keltett ezekben a régiókban. Azonban amikor a sokk a kísérleti személy barátját fenyegette, az agyi aktivitás azonossá vált a kísérleti személyt önmagát fenyegető veszély alkalmával észlelttel.

“A hasonlóság önmaga miatt és a barátja miatt érzett félelemmel jellegzetes volt” – mondja Coan. “A kutatás rámutat, hogy az agy képes másokat önmagaként modellezni, azok az emberek, akik közel állnak hozzánk, a részünkké válnak, és ez nem csak metafora, nem csak a költészetben van így, ez valóság. Szó szerint magunkat érezzük veszélyben, amikor egy barátunk van veszélyben. De nem érzünk így, ha egy idegen van veszélyben.”

Coan azt mondja, valószínűleg azért, mert az embereknek barátokra és szövetségesekre van szüksége, akik mellette állnak, és olyannak látja őket, mint önmagát. És ahogy az emberek több időt töltenek együtt, hasonlóbbá válnak egymáshoz.

“Elkerülhetetlen az én és a másik közötti határ lebontása, az én magába olvasztja azokat az embereket, akik közelivé váltak. Ha egy barátomat veszély fenyegeti, olyan, mintha minket, bennünket fenyegetne veszély. Mi érezzük a fájdalmat vagy a nehézséget, amin keresztül kell mennie, ahogy érezzük saját fájdalmunkat.

Feltehetőleg ez az empátia forrása,  része az evolúciós folyamatnak, értelmezi Coan.

“A ránk leselkedő fenyegetés – erőforrásainkra leselkedő fenyegetés. A fenyegetés elvehet tőlünk dolgokat. De amikor barátságokra teszünk szert, emberekre, akikben megbízunk, és akikre támaszkodunk, akikkel lényegileg ‘mi’-vé váltunk, erőforrásainkat kiterjesztettük, nyertünk. A te célod az én célommá vált. Köze van a túlélésünkhöz. Az embernek barátokra van szüksége, ahogy egy kéznek egy másikra, ahhoz, hogy tapsolni tudjon.”

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2013-08/uov-hba082113.php

Reklámok

Egy hozzászólás to “Természetes, hogy az ember azonosnak érzi magát azokkal, akiket magához közelinek tart”

  1. UNIOHID said

    Igaz, de ez túlzás: “… az önazonosságunk nagyjából azon alapul, kiket ismerünk jól és kikkel érzünk együtt.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s