Az egészségbeli egyenlőtlenség gyermekkorban alapozódik meg

A szegénységben felnövő gyerekek fizikai és pszichikai egészsége rosszabb lesz szerencsésebb társaikénál, felnőtt korban.

A gyermekkori szegénységgel együtt járó krónikus stressz problémákat okoz az érzelmek szabályozásában felnőttként – mondják a Illinois Egyetem (Chicago) kutatói.

“Eredményeink azt mutatják, hogy a gyermekszegénység terhe meghatározó lehet arra nézve, hogyan működik majd a gyermek agya felnőtt korában” – mondja Dr. K. Luan Phan pszichiátria professzor.

A kutatók azt találták, hogy azoknak a 9 éves korukban tesztelt gyermekeknek, akiknek a családja alacsony jövedelemmel rendelkezett, felnőtt korukban nagyobb aktivitást mutatott az amygdalája – az az agyterület, amely a félelemben és más negatív érzelmekben játszik szerepet. Ezzel együtt, náluk egy másik területen, a prefrontális kéregben, amely szabályozza a negatív érzelmeket, kisebb lett az aktivitás felnőtt korban.

Ezek a különbségek – az amygdala nagyobb, a prefrontális kortex kisebb aktivitása – depresszióval, szorongással, hirtelen indulattal és agresszivitással, kábítószer-használattal van összefüggésben.

Phan professzor azt mondja, közismert dolog, hogy a szegénység negatív hatása képes kiváltani a gyermekekben a kockázatot egyre fokozó dominó-effektust, így felnőtt korukra fizikai és pszichikai problémák halmazával fognak küszködni. Azt viszont eddig nem tudták, hogy a gyermekkori szegénység az agy működését is érintheti, kiváltképpen az érzelmi szabályozást. A negatív emóciók (érzelmek) ‘megregulázása’ ugyanis védelmet nyújthatna az akut és a krónikus stressz fizikai-pszichikai következményei ellen.

A kutatás során 9 éves korú gyermekeknél vizsgálták a gyermekszegénység és a krónikus stresszhatások összefüggését, hatását az agyműködésre, beleértve az érzelmi szabályozást is –  egészen a teljes idegi-érzelmi kifejlődésig, 24 éves korig.

A résztvevők egy hosszú távú kutatás részesei voltak, amely a gyermekkori szegénységről szólt. Adatokat gyűjtöttek a család jövedelméről, a stresszhatásokról, a stresszre adott fiziológiai válaszokról, a társas kapcsolatok, érzelmek fejlődéséről, a szülő-gyermek kapcsolatról. A résztvevők fele származott alacsony jövedelmű családból.

Funkcionális mágneses rezonanciás képalkotó eljárás segítségével értékelték a résztvevők agyműködését, miközben érzelmi-szabályozási feladatot végeztek. Arra kérték a résztvevőket, hogy kíséreljék meg elnyomni negatív érzelmeiket, miközben képeket néztek.

“Ez a feladat arra szolgál, hogy a személy megbirkózó képességét mérje a stresszel és a negatív érzelmekkel, amelyekkel minden nap találkozik.”

Talán az a legfontosabb eredmény, magyarázza Phan professzor, hogy a gyermekkortól serdülőkorig elszenvedett krónikus stressz mennyisége – a rossz minőségű lakás, zsúfoltság, zaj, a szociális körülmények: családi veszekedés, erőszak, elválás – meghatározza a kapcsolatot a gyermekkori szegénység és a prefrontális agyi funkció fejlődésének hiányosságai, az érzelmi szabályozás gyengesége között.

Így alakul ki a gyermekkori stresszből a prefrontális kortex diszfunkciója, a félelem, a szorongás, a depresszió – azok a jól dokumentált egészségbeli egyenlőtlenségek, amelyek eredete messze, a gyermekkorba nyúlik vissza.

Forrás: http://news.uic.edu/growing-up-poor-and-stressed-as-a-child-impacts-brain-function-as-an-adult