Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

A szigetszerű élőhelyeken nemcsak a fajok száma lesz kevesebb, rövidebb lesz a tápláléklánc is

Posted by Suggestor - 2013. november 24. vasárnap

 

A kisebb szigetek kevesebb fajjal rendelkeznek, mint a nagyok – ez a természet jól ismert szabálya. Egy finn kutatócsoportnak most azt is sikerült bizonyítania, hogy nemcsak kevesebb a faj, hanem rövidebb a tápláléklánc is – tehát a kis szigetek növény- és állatvilága másként ‘működik’, mint a nagy területtel rendelkező szigeteké.

Amiből következik egy sajnálatos tény: hasonlóan, kis szigetekként működnek az ember által felszabdalt, fragmentálódott természetes területek, ezért kevés reménnyel kecsegtető vállalkozás megmenteni azok fajait a pusztulástól.

A kutatók Finnország partjai mentén 20, egymáshoz nagyon hasonló szigetet vizsgáltak. Megállapították, hogy a tápláléklánc legfelső szintjei aránytalanul nagy számban hiányoznak.

„Az ökológusok évtizedek óta tudják, hogy ha kisebb a terület, kevesebb a faj is” – magyarázza Tomas Roslin. „Mi kimutattuk, hogy fajgazdagság csökkenése erőteljesebbé válik a kisebb szigeteken, ahogy fölfelé haladunk a táplálékláncon. Ami azt jelenti, hogy a kisebb szigeteken kifogyunk a csúcsragadozókból, mielőtt még a közbenső ragadozókból kifogynánk, és azt, hogy elveszítjük az utolsó növényevőt, mielőtt kifogynánk a növényekből.”

A tanulmányt azonban szélesebben is lehet értelmezni:

„Ha tovább szabdaljuk a természetes élőhelyeket egyre kisebb és kisebb darabokra, nem csak a fragmentálódás eredményeként veszítünk el fajokat, de a helyi tápláléklánc strukturális és funkcionális megváltozása miatt is.”

A kiválasztott szigeteken a kutatócsoport négy szinten gyűjtötte a mintákat a helyi táplálékláncról: növényekről, növényevők ragadozóiról, és a ragadozók ragadozóiról (csúcsragadozók).

A ragadozók közül a kutatók egy specifikus csoportot, a parazita darazsakat vizsgálták.

„Az ezeken a szigeteken előforduló darazsak közül kiválasztottuk azokat a fajokat, amelyek valóban függenek a lepkék hernyóitól. Nem csak azt kell tudni, milyen fajok vannak, de azt is, mit tesznek életük egyes fázisaban” hangsúlyozza Gergely Várkonyi.

„Végül is, vagy 200 növényfajjal, 415 -féle lepke hernyójával, 42 parazita darázs-fajjal, amelyek a növényevő hernyókat megtámadják, és 7 olyan darázsfajjal volt dolgunk, amelyek a parazita darazsakat támadják.”

A kutatók szándékosan választottak olyan szigeteket, amelyek hasonlóak: egyszerű rendszerek, köves-erdős-fenyéres földdarab. „Történetileg mind a tengerből emelkedtek ki jó néhány ezer évvel ezelőtt, majd az utolsó jégkorszakban alámerültek, és minden élet elpusztult rajtuk. A strukturális és a történeti hasonlóság tette lehetővé, hogy csak a sziget méretét vizsgáljuk, anélkül, hogy gondot kellett volna fordítanunk a szigetek közti különbözőségekre.”

Az élőlények interakcióit fenntartani nehezebb, mint magukat a fajokat fenntartani, mondják a kutatók.

„A kutatásunk valójában azt sugallja, hogy az ökológiai interakciókat, kapcsolatokat kell megmenteni, ahhoz pedig sokkal nagyobb területet kell megőriznünk, mintha például a növények változatosságát akarnánk fenntartani. Ha egyre kisebb és kisebb darabokra szabdaljuk az élőhelyeket, elveszítjük a tápláléklánc felső végét, és azzal együtt fontos, kontrolláló funkciókat.”

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2013-11/uoh-sih112113.php

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: