A gleccserek sisteregnek, miközben belezuhannak a jeges vízbe

 

Tulajdonképpen az olvadó jégből kiszabaduló légbuborékok adnak ki erős, sistergő hangot a víz alatti fjordokban. Ez a tengerek egyik legzajosabb jelensége.

Melegedő bolygónk egyik hangos üzenetét vették fel és azonosították a tudósok: a sistergést, amikor a gleccser jege beleolvad a tengerbe. Az erős zajt a jég csapdájába esett légbuborékok kiszabadulása okozza, ezek zajából következtetni lehet a jég olvadásának sebességére, ha monitorozzák a tudósok a sarki környezet rohamos változását.

A University of Alaska geofizikusa, Erin Pettit, gyakran hallotta ezt a pattogó, ropogó hangot, amikor kajakkal közlekedett a fagyos északi vizeken. De a hangot felfogták a vízalatti mikrofonok is, amelyeket a kutató elhelyezett az alaszkai partok mentén – csak az sokkal hangosabb felvételt eredményezett, mint amit a felszínen lehetett hallani.

„Ha a víz alatt, a mélyben hallgatod az eső csapkodását, az az egyik leghangosabb jelenség az óceánban. A fjordokban szinte folyamatosan fel lehet venni ilyen intenzitású zajt”- mondja Pettit.

Bár a kutató gyanította, hogy az erős hangot az olvadó jég okozza, nem tudta megerősíteni állítását kísérlet nélkül.

A Texas-i Egyetemtől kapott segítséget, Kevin Lee és Preston Wilson akusztikus szakértők személyében. Ők az elküldött jégdarabot jeges vízbe merítették, videóra és hangszalagra vették a jégdarab olvadását, és azonosították a hangokat a jégből kiszabaduló buborékok zajával.

„A hangok legtöbbjét a kiszabaduló buborék oszcillálása kelti” – magyarázza Lee.

„A buborék, amikor kikerül egy nyíláson, természetes rezgő mozgást végez, a buborék sugarával fordítva arányos frekvenciával, ami azt jelenti, minél kisebb a buborék, annál nagyobb a frekvencia.”

A kutatók 1 és 3 kilohertz közötti terjedelemben vettek fel hangokat, ami az emberi hallástartományba esik.

A kutatók előtt évtizedek óta ismeretes, hogy a jégben buborékok keletkeznek, amikor a hókristályok levegőt ejtenek csapdába, majd lassan az egyre több hó súlya alatt összenyomódik a hó, tömörödik, jéggé válik, benne a nyomás alatt lévő légbuborékokkal. A légbuborékok egyenletesen oszlanak el a jégben. Ez fontos tulajdonság, ha a hang intenzitásából szeretnénk mérni a jégolvadás sebességét.

Pettit és Lee úgy képzelik, hogy hidrofon-felvétellel monitoroznák a tengerbe szakadó gleccsereket, megfigyelve az időjárás vagy az évszak-váltás hatására bekövetkező gleccserolvadást – és hosszabb távon, a klímaváltozást. Mivel a hang a víz alatt nagy távolságra terjed, a felvevő mikrofonokat biztonságos távolságra lehetne elhelyezni az olvadó jégtábláktól, mondják.

Az előadás az Amerikai Akusztikai Társaság (Acoustical Society of America) éves találkozóján hangzik el, 2013. december 5-én.

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2013-11/aiop-gsa112713.php