Nemcsak népességrobbanás van, de háztartás-robbanás is
Posted by Suggestor - 2014. február 14. péntek
A népességrobbanástól tartottunk évtizedekig, eközben nem vettünk észre egy hosszú távon fenyegető, rejtett veszélyt: az elaprózódó háztartásokat. A nagy háztartások, ahol több ember élt együtt, átadták a helyüket a világban az egy-két embert, igen gyakran fiatal, egyedülálló személyt – szinglit – vagy egyedülálló idős embert magába foglaló háztartásnak.
„Mindezidáig kevés figyelmet szenteltek a háztartásszám-növekedésnek, pedig a háztartás az alapvető fogyasztási egység” – mondja Jianguo Liu, a Michigan Állami Egyetem rendszerintegráció és fenntarthatósági központjának igazgatója.
Liu és munkatársai rámutatnak, hogy még ha a népesség növekedésének üteme csökken is, a háztartások felaprózódása mértéken felül igénybe veszi a természeti erőforrásokat és a környezetet.
Több háztartás, több otthon – több építőanyag. A kisebb háztartások általában kevéssé hatékonyak, a kevesebb számú ember arányosan több energiát, több területet és több vizet használ.
Liu 2003-ban, a Nature-ben publikálta egy írását, amelyben megállapította, hogy a háztartások számának növekedése globálisan túlszárnyalta a népesség növekedését – 1985 és 2000 között.
Így a háztartásokat be kell vonni az emberiség környezetre gyakorolt hatásának számításába, és nem szabad azt gondolni, hogy ha lassul a populáció növekedése, az már ok az ünneplésre.
Egy átlagos háztartásba tartozók száma a fejlett országokban 1893-ban még 5 fő volt, ami mára 2,5 főre csökkent. A fejlődő országokban az átlagos háztartásméret 1987 körül kezdett csökkenni.
Emellett a háztartások száma gyorsabban nő, mint a népesség száma, szinte valamennyi országban.
„Dokumentáltuk, hogy a háztartásokba tartozók számában beálló változások lényegileg megduplázzák az otthonok iránti szükségletet, ami roppant terhet ró a környezeti fenntartó rendszerre, akkor is, ha zéró populációnövekedéssel számolunk.”
Az új lakásokhoz/házakhoz végső soron több út, udvar, kereskedelmi és egyéb kiszolgáló létesítmény kell.
A ‘The Housing Bomb’ című új könyvében fejti ki részletesen Liu a nézeteit.
Forrás: http://csis.msu.edu/news/research-reveals-ticking-household-bomb
Független.hu 
gyuri said
Évszázadokig az ember egy házon belül maradt a családdal (többgenerációs modell), étizedekkel ezelőtt a szülői házból a párjával költözött külön, ma pedig az a hülye helyzet áll fenn, hogy az ember még 30 x évesen sem találja párját (ennek miértje most nem is érdekes, de tény), de már terhes felnőtt fejjel gyerekként a szülőkkel élni, ezért, ha egyedül is, de külön lakásba költözik. Az öreg(ek) is egyedül marad(nak), a fiatal is egyedül lesz, ki tudja, meddig.
Világos, hogy ez nem fenntartható. A rendszer recseg-ropog, de azért tehetetlenségétől fogva még elköszörül egy ideig…