Nehéz terhekkel van tele a világ annak, akinek nincs hatalma

 

Akik minden hatalomtól megfosztottnak érzik magukat, egészen másként látják a világot, fizikailag is  nehezebb számukra megbirkózni egy feladattal, mint annak, aki birtokában van személyes és társadalmi hatalomnak, mondják a Cambridge-i Egyetem kutatói, Eun Hee Lee és Simone Schnell.

 

Kísérleteik résztvevőit titokban – tesztekkel – felmérték, mekkora társadalmi hatalommal rendelkeznek, majd megkérték őket, emeljenek fel különböző súlyú tárgyakat, és saccolják meg, milyen nehezek lehetnek.

 

Azok, akik hatalom nélkülinek érezték magukat, következetesen nehezebbnek érezték a tárgyakat, mint azok, akik rendelkeztek valamennyi hatalommal.

 

Ez az első kutatás, amely úgy szól a hatalomról,  egy pszichoszociális konstrukcióról, ami  az erőforrások ellenőrzéséhez kapcsolódik,  hogy bebizonyítja, a hatalom megváltoztatja az emberekben a tárgyi világ érzékelését. Attól függően, milyennek érzed a társadalmi pozíciódat egy bizonyos helyzetben, befolyásolhatja, milyennek látod fizikai környezetedet.

 

A kutatók szerint a súlynak ez a ‘túlbecslése’ alkalmazkodási stratégia lehet, ha erőforrás-hiánnyal szembesülünk. Amikor nincs hatalmunk egy pozícióban, előnyösebb lehet óvatosan közelíteni a világhoz, azért, hogy meglevő – korlátozott – erőforrásainkat megőrizzük. Ez az eltúlzott formában való érzékelés az ösztönös erőforrás-védelem jele  lehet.

 

„Bár sok pszichológiai munka foglalkozott már a hatalommal, nem sokat tudni arról, hogyan befolyásolja a hatalom az érzékelést a hétköznapi életben. Az emberek társadalmi szerepe – mint a társadalmi hatalom  vagy éppen hiányának érzékelése  – meg tudja változtatni azt, ahogyan látjuk fizikai környezetünket.”

 

Három különálló vizsgálatot végeztek arra, hogyan érzékelik az emberek saját társadalmi hatalmukat. (Mindhárom esetben fedősztorival titkolták el a kísérlet valódi tartalmát.)

 

Az első kísérletben 145 résztvevőt megkértek, rangsorolja, mennyire érzi igaznak magára nézve az állításokat. Olyan állításokat, mint „El tudom érni, hogy az emberek meghallgassanak”, amely méri a hatalmat társadalmi viszonylatban.

 

Majd dobozokat kellett felemelniük, és becslést adni a súlyukra. Itt megállapították, hogy minél alacsonyabb volt a személy társadalmi hatalom-érzete, annál nehezebbnek érezte a dobozok súlyát.

 

A második vizsgálat alatt a kutatók manipulálták a hatalom-érzetet: felkértek 41 résztvevőt, hogy üljenek egyik könyöküket a szék karfájára, a másikat az íróasztalra helyezve (kiterjeszkedő, domináló pózban), vagy összehúzódva, vállukat leejtve, kezüket elrejtve.

 

Ez előtt a manipuláció előtt a legtöbb résztvevő eltúlozta a dobozok súlyát, a manipuláció után azok, akik hatalmi pozitúrában ültek, pontosabb becslést adtak, az alárendelt pozícióban ülők továbbra is nehezebbnek képzelték a dobozok súlyát.

 

A harmadik kutatásban 68 résztvevőnek az volt a feladata, hogy régebbi tapasztalatuk alapján érezzék át akár azt, hogy hatalommal rendelkeznek, akár azt, hogy nincs hatalmuk, és újra becsüljék fel a dobozok súlyát.

 

Azok, akik hatalmi helyzetre fókuszáltak, pontosabb becslést adtak, ellenben azok, akik a hatalom nélküliségre fókuszáltak, rendre túlbecsülték a dobozok súlyát.

 

Giulio Andreottinak, az olasz ex-miniszterelnöknek, akinek az ‘Il Divo’ (Isteni) volt a beceneve, egyik elhíresült mondása volt: „a hatalom csak azoknak fárasztó, akik nem rendelkeznek vele”.

 

.Lee és Schnall szerint „ez többé nem alaptalan kijelentés, mert adataik azt támasztják alá, hogy a hatalom nélküliek világa tele van nehéz terhekkel.”

 

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2014-02/uoc-fpi020314.php