Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

A nyelv és az érzelmek

Posted by Suggestor - 2014. június 27. péntek

Úgy beszélünk, ahogy érzünk, és úgy érzünk, ahogy beszélünk – mondják a Kölni és az Erfurti Egyetem kutatói. A két egyetem fonetikusokból, illetve pszichológusokból álló csapata bemutatta, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a nyelv és az érzelmek: a magánhangzók artikulációja – megformálása – az arcizmok mozgásával rendre befolyásolja az érzelmeinket.

A kutatás arra keresett választ, hogy vajon egyáltalán kapcsolódik-e, és milyen mértékben  egy szónak a jelentése a hangzásához.

Kiváltképpen két hangnak: a hosszú ‘í’-nek és a hosszú ‘ó’-nak a hatását vizsgálták. Rummer professzort (a pszichológust) és Grice professzor (a fonetikust) különösen az érdekelte, vajon ezek a magánhangzók a szavakban, amelyekben előfordulnak, pozitív vagy negatív érzelmi töltetet hordoznak-e.

E célból két alapvető kísérletet végeztek el: az első kísérletben olyan film-klippeket mutattak be a kísérleti személyeknek, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy pozitív vagy negatív hangulatba hozzák őket. Ezután megkérték őket, alkossanak tíz mesterséges szót, és mondják ki hangosan azokat. Kiderült, hogy a mesterséges szavak lényegesen több (hosszú) í-t tartalmaztak, mint (hosszú) ó-t, ha a kísérleti személyek pozitív hangulatban voltak. Ha ellenben negatív hangulatban voltak, a kísérleti személyek több (hosszú) ó-val szerkesztették a szavakat.

A második kísérlet arra volt alkalmas, hogy megállapítható legyen, vajon a két magánhangzó eltérő emocionális (érzelmi) minősége visszavezethető-e az arcizmok artikuláció közbeni működésére.

A kutatókat Fritz Strack pszichológus 1980-as években elvégzett kísérlete inspirálta:

Strack arra kérte a kísérleti személyeket, hogy tartsanak a szájukban egy ceruzát, miközben rajzfilmeket néznek. Hol úgy, hogy a ‘zygomaticus major’ arcizmot hozza működésbe (ezt a nevetéshez, mosolygáshoz használjuk), hol pedig úgy, hogy az antagonistája, az ellentétes hatású ‘orbicularis oris’ izom húzódjék össze. Ezt úgy érték el, hogy a tesztalanyoknak az első esetben a fogaik közé kellett helyezniük vízszintesen a ceruzát, a második esetben pedig csak az ajkaik közé venni. Az eredmény: amikor a nevetőizmot, a ‘zygomaticus major’-t hozták működésbe, a kísérleti személyek lényegesen szórakoztatóbbnak találták a rajzfilmeket.

Ahelyett, hogy ceruzát adtak volna a kísérleti személyek szájába, a kutatók arra kérték őket, hogy formáljanak egy ‘í’ hangot, ami előidézi a nevetőizom összehúzódását, illetve artikuláljanak egy ‘ó’ hangot, ami a száj körüli izmokat húzza össze. És csinálják ezt minden másodpercben, amíg csak a rajzfilmet nézik.

Az ‘í’ hangot képző személyek lényegesen szórakoztatóbbnak találták ugyanazokat a rajzfilmeket, mint az ‘ó’ hangot képzők.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a nyelv-használók megtanulják, hogy az ‘í’ hang artikulálása pozitív érzelmekhez kapcsolódik, ezért pozitív körülményeket leíró szavak felelnek meg neki. Épp az ellenkezője igaz az ‘ó’ hang használatára. Ez a magyarázat arra, hogy a nyelvekben az ‘í’ hang általában pozitív töltésű szavakban fordul elő, míg az ‘ó’ hang inkább negatív töltésű szavakban, és így megfelel az arcizmok összehúzódásának a magánhangzók artikulálásakor – egyfelől, másfelől az érzelmek kifejezésének.

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2014-06/uoc-wsa062614.php

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s