Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Van abban igazság, hogy gyermekünkként szeretjük a kutyánkat?

Posted by Suggestor - 2014. október 5. vasárnap

A Massachusetts General Hospital Összehasonlító Orvostudományi Központjának kutatói arra vállalkoztak, hogy megvizsgálják, mennyire közeli tud lenni a kapcsolat az ember és társa, a kutya között, megközelíti-e a szülő – gyermek kapcsolatot.

“Több ezt megelőző kutatás kimutatta, hogy az oxitocin koncentrációja, amely szerepet játszik a párkapcsolatban és az anyai kötődésben, megemelkedik a kutyával való játékot vagy foglalkozást követően. Az új agyi képalkotó technika lehetőséget nyújtott nekünk arra, hogy megértsünk valamit ennek az izgalmas kapcsolatnak a neurobiológiai alapjaiból” – mondta Lorri Palley.

Hogy összehasonlíthassák az ember-kutya kötődést az anya-gyermek kapcsolattal, olyan nőket kerestek, akiknek saját gyermekük és saját kutyájuk is van. (A gyermeknek 2 és 10 év közöttinek kellett lennie, a kutyának pedig már legalább két éve a családdal kellett élnie.)

A kutatás két részből állt. Az első szakaszban meglátogatták a résztvevőket otthonukban, kérdőíveket töltettek ki egyebek között a résztvevők kapcsolatáról a gyerekkel és a kutyával, és a kutatók le is fényképezték mindkettőjüket.

A kutatás második szakaszában a kísérleti személyek funkcionális mágneses rezonanciás készülékben feküdtek, miközben gyerekeket és kutyákat ábrázoló fényképeket mutattak nekik, váltogatva a saját gyermekükről és kutyájukról készült képeket idegenekével. A következő agyterületeket figyelték: érzelmek, jutalmazás, kapcsolat, vizuális feldolgozás, társas interakció, és valamennyi megnövekedett aktivitást mutatott, amikor a ‘saját gyerek’ és ‘a saját kutya’ képre került sor.

Ami a különbségeket illeti: volt olyan, a kapcsolatépítésben szereplő terület, amely csak a saját gyermek képére aktiválódott (substantia nigra/ventrális tegmentális régió), de akadt olyan is (fusiform gyrus, amelynek az arcfelismerésben van szerepe), amelyik a ‘saját kutya’ képre válaszolt nagyobb aktivitással. A kutatók szerint ez utóbbi azt jelentheti, hogy az ember-állat komunikációban inkább a vizuális, mint a verbális jelekre támaszkodunk

“Bár ez egy kis kutatás volt, ami lehet, hogy nem vonatkoztatható más emberekre, arra azért lehet következtetni belőle, hogy létezik egy közös agyi hálózat, amely a kapcsolatok kialakításában és fenntartásában játszik szerepet – ez aktiválódott, amikor az anyák akár a gyermekük, akár a kutyájuk képét nézték.”

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2014-10/mgh-mgs100114.php

3 hozzászólás to “Van abban igazság, hogy gyermekünkként szeretjük a kutyánkat?”

  1. Sándor said

    Azért veszedelmes (önveszélyes dolog gyerekként kezelni és szeretni egy kutyát. A kutya jó esetben 10-15 évig van velünk és így túl nagy fájdalommal jár az elvesztése. Ne akarjuk a gyerekvállalást semmivel sem helyettesíteni, nem ugyanaz.

  2. uniohid said

    “A kutyák szőrös gyerekek” – Csányi Vilmos könyve.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s