Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Fenntartható növekedés helyett rugalmas alkalmazkodást!

Posted by Suggestor - 2015. február 9. hétfő

Interjú Vida Gáborral
2015.01.30.

A fenntartható fejlődés vagy fenntartható növekedés helyett egy harmadik fogalommal, a rezilienciával, vagyis a rugalmas alkalmazkodással kellene megbarátkoznia a globális klímaváltozás miatt fenyegetett emberiségnek – mondja Vida Gábor akadémikus.
Amióta műszeres méréseket végeznek, a tavalyi esztendő volt a legmelegebb év a Földön.

De milyen adatok alapján állítják ezt a különböző hivatalok és szervezetek, például az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA), valamint az amerikai Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA)?
Az adatbázis, amelyből a következtetéseket levonták, majdnem azonos. Szerte a világon óriási számban vannak mérőállomások. Több ezer ilyen pont van kétméteres magasságban a szárazföldön és a tengerek felett is. A mérések megbízhatóak, és sajnos vitathatatlan tény: a Föld melegszik. Az átlaghőmérséklet emelkedése az ipari forradalom után indult, és mintegy száz éve növekszik erőteljesebben. A légkör melegedése ugyan a második világháború utáni években megtorpant, sőt vissza is esett, de a múlt század hetvenes éveitől ismét drasztikus növekedésnek indult.
Egyértelműen a szén-dioxid-kibocsátás növekedése tehető ezért felelőssé?
Semmilyen más természetes jelenség, például a napenergia Földre érkezése, nem mutat vele párhuzamot. A szén-dioxid és más üvegházhatású gázok szintjének a növekedése a meghatározó tényező. Ezt körülbelül száz-százhúsz éve tudjuk. Ennek megfelelően melegszik a légkör, ami felmelegíti az óceánokat is.
Miből adódnak mégis az Ön által is említett visszaesések?
A Föld klímarendszere rendkívül bonyolult szisztéma. Az emberi hatások is azok. A kéntartalmú szenek égetése például a szulfát-aeroszolok keletkezésével a szén-dioxiddal ellentétes hatást, hűtést okozhat. A különböző modellek nem alkalmasak minden részlet megmagyarázására. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a visszaesés is relatív dolog. Hiszen tudjuk, hogy miközben a 2000-es évek elején a légkör felmelegedése stagnált, a világtenger átlaghőmérséklete erősen emelkedett. A klímaváltozásban emellett vannak úgynevezett tipping pointok, vagyis fordulópontok, amikor egy addig lineáris növekedés elkezd más irányba változni. A tendencia azonban egyértelmű, csak a számszerűsítése bizonytalan. A globális felmelegedéssel és a vele járó veszélyekkel ráadásul még mindig nem néztünk igazán szembe. Az emberek többsége nem érzékeli, igaz, nem is érzékelheti a probléma nagyságát. Ha a felmelegedésről hall, akkor azzal vág vissza: „Melegedés? De hát milyen hűvös volt a nyár!” Összekeverik a globális klímát a lokális időjárással. Az egy-két fokos globális melegedést is nagy hiba elbagatellizálni. Földünk történetéből tudjuk, hogy a négy-öt fokkal hidegebb klíma jégkorszakot jelentett, nálunk tundravegetációval.
Milyen járulékos hatásai vannak a felmelegedésnek?
A máris tapasztalható leglátványosabb változás, hogy nagymértékben csökken a jég kiterjedése az Északi-sarkvidéken, míg az Antarktiszon a jégtakaró vastagsága csökken a műholdas mérések alapján. Egy évvel ezelőtt emellett Európa felének megfelelő nagyságú jégtömeg indult el a Nyugat-Antarktiszon, és folyamatosan csúszik-olvad bele az óceánba. Ez hosszabb távon hét-nyolc méterrel fogja megemelni a világtengerek vízszintjét. Egyesek szerint ez legkorábban két-háromszáz év múlva történik meg, mások úgy számolnak, hogy ezer esztendőbe is beletelik. Az üvegházhatás erősödésével a melegedő Földön gyakoribbá váltak az extrém időjárási jelenségek. Helyileg szélsőségesen száraz és szélsőségesen csapadékos, valamint nagyon meleg és nagyon hideg periódusok követhetik egymást.
Mikor ér a globális klímaváltozás kritikus ponthoz?
A jelenlegi tudásunk alapján katasztrofális mértékű hatást a két Celsius-fokot meghaladó melegedés okozhat, bár az alatt sem zárható ki. Az ENSZ 2009-ben rendezett koppenhágai klímakonferenciáján született megállapodás arról, hogy a globális felmelegedést ez alatt a szint alatt kell tudni tartani.
Reális ez a célkitűzés?
Sajnos már eléggé megközelítettük ezt a veszélyesnek elfogadott helyzetet. Radikális változtatások nélkül ezt a szintet már ennek az évszázadnak a közepén is elérheti a globális felmelegedés. Ezért kijelenthetjük, hogy az emberiséget fenyegető katasztrófa előtti utolsó órában vagyunk. Ez azért nem nyilvánvaló mindenkinek, mert egy lassú, de bizonyos határon túl számunkra visszafordíthatatlan, kedvezőtlen hatású folyamatról van szó.
Megállítható a felmelegedés? Ha igen, hogyan?
Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC), vagyis az Éghajlat-változási Kormányközi Testület 1200 tudósa kiszámolta, hogy meddig növelhető a szén-dioxid-szint úgy, hogy az ne járjon az előbb említett kétfokos átlaghőmérséklet-emelkedés elérésével. Ezt alapul véve a szén-dioxid-kibocsátás ütemét drasztikusan csökkenteni kellene. A Föld eddig ismert kitermelhető fosszilis készleteinek – kőolaj, földgáz, kőszén – kétharmad részét nem szabadna felhasználni a hagyományos módon.
Év végén tartják a párizsi klímakonferenciát. Elvárhatjuk, hogy ott ez ügyben mindenki által elfogadott kötelezettségvállalás születik?
Az lenne az ideális, de sajnos nem hiszem, hogy egy minden félre kötelező érvényű megállapodás jönne létre, mert az ellentétes a rövid távú gazdasági érdekekkel. Úgy gondolom, a fejlett országoknak morális kötelességük lenne a szén-dioxid-kibocsátásukat nagyobb arányban csökkenteni, mint a fejlődőknek, hiszen a jelenlegi helyzet kialakulásáért alapvetően ők a felelősek. A megelőzésben és az alkalmazkodásban a tudósoknak és a döntéshozóknak is megvan a maguk szerepe. A klímaváltozás roppant komplexitása miatt az egymástól elszigetelve működő tudományterületeknek rendszerben gondolkodva kellene választ adniuk a problémákra, a döntéshozóknak pedig szembe kellene nézniük vele, hogy a jelenlegi rövid távú, csak a helyi érdekeket mérlegelő gondolkodásmódunkkal óriási kockázatot, sőt akár katasztrófát vállalunk, és ezt mind több emberrel meg kellene értetniük. A fenntartható fejlődés, az értelmetlen fenntartható növekedés helyett egy harmadik fogalommal, a rezilienciával, vagyis a rugalmas alkalmazkodással kellene megbarátkoznunk. Csak így van esélye az emberiségnek egy nagy környezeti, társadalmi és gazdasági katasztrófa elkerülésére.

Forrás: http://www.mernokbazis.hu/cikkek/interj%C3%BA-vida-g%C3%A1borral

Egy hozzászólás to “Fenntartható növekedés helyett rugalmas alkalmazkodást!”

  1. gyuri said

    “Úgy gondolom, a fejlett országoknak morális kötelességük lenne a szén-dioxid-kibocsátásukat nagyobb arányban csökkenteni, mint a fejlődőknek, hiszen a jelenlegi helyzet kialakulásáért alapvetően ők a felelősek.”

    A fejlett országok morális kötelessége… hahahahahaha…………..!!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s