Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Az emlékeket vizsgáló készülék könnyen becsapható

Posted by Suggestor - 2015. június 12. péntek

Anthony Wagner professzor, idegtudós és pszichológus a Stanford Egyetemen évek óta dolgozik egy olyan számítógépes program fejlesztésén, amely képes az ember agyából nagy biztonsággal kiolvasni az emlékeit. Amire nagy volna a kereslet üzleti körökben (marketing), az orvoslásban és a tanúk szavahihetőségének értékelésében.

Ámde Wagner professzor és csapata arra is rájött, hogy némi segítséggel és kellő koncentrálással az alanyok könnyűszerrel elfödhetik a valódi emlékeiket, sőt még fedősztorit is kreálhatnak, ami a valódi emlékre hasonlít majd az agyszkenneren.

Kísérleteik egyfelől megerősítik programjuk sikerességét, másfelől rámutatnak a további kutatás szükségességére, mielőtt éles helyzetben használni kezdenék felfedezésüket.

Az emlékek létrehozása, tárolása, előhívása, előadása egy több folyamatból álló, komplex és csodálatos biológiai esemény. Először is, érzékelni kell a stimulust (ami lehet egy személy, egy esemény vagy más), majd értelmezni kell és tárolni. Minden egyes lépés más agyi struktúrában történik.

A visszaemlékezés egészen más idegi mechanizmus alapján jön létre, külön feladat megtalálni az eseményről az információt, összerakni teljes történetté és lejátszani az elménkben.

“Mi az algoritmusoknak meg tudjuk tanítani azt, hogy egy személy adataiból felismerjék a mintát: először lát-e valamit az illető személy vagy emlékezik valamire” – mondja az egyik szerző, Melina Uncapher. “Az az izgalmas, hogy az algoritmusnak azt is meg tudjuk tanítani, hogy más embereken is biztonsággal használja a felismert mintát.”

Az előző kutatások alkalmával az algoritmus jól működött: kooperatív személyeknél egyetlen kísérlet alatt 75 – 95 százalékos biztonsággal felismerte az emlékeket.

Ezután azonban arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogyan viselkedik az algoritmus olyan embereknél, akik megkísérlik őt becsapni, a memóriájuk tartalmát elrejteni előle.

Egy kétnapos tesztre verbuváltak 24 embert. Az első nap a kísérleti személyek fotókat néztek, 200 új arcot (miközben szkennelték az agyukat), azzal az instrukcióval, hogy próbáljanak meg majd emlékezni ezekre az arcokra. Két másodpercet kaptak arra, hogy nézzék meg az arcot, további nyolcat arra, hogy kreáljanak egy sztorit ehhez a személyhez – ez egy trükk arra, hogy az ember könnyebben emlékezzen egy arcra.

A tudósok algoritmusa 67 százalékkal pontosabb volt a memória tartalmának felderítésében, ha a kísérleti személyek kooperatívak voltak, – és  igazat mondtak.

Második nap 400 arcot néztek – fMRI gépre kapcsolva -, a 200 új arc közé volt keverve az előző napi kettőszáz. Az előző napi fotóknál megkérdezték, hogy emlékszik-e erre az arcra? Ebből ‘tudta meg’ az algoritmus, mikor mond igazat a kísérleti személy.

A továbbiakban arra kérték a kísérleti személyeket, rejtsék el a tudásukat – a ‘memória állapotukat’. Ha úgy gondolják, már látták azt az arcot, mondják azt, hogy számukra új, és fordítva.

“Adtunk nekik két, speciális stratégiát segítségnek: ha azt gondolják, hogy már látták azt az arcot, rejtsék el a gondolatukat azzal, hogy a fotóra koncentrálnak, a megvilágításra vagy a kontúrokra, valamire, amit nem vettek észre előző alkalommal, ami új a számukra, amivel eltéríthetik magukat az emlékképtől” – magyarázza Uncapher. “Ha pedig egy soha nem látott arcról van szó, gondoljanak egy személyre, akire ez az arc emlékezteti őket, olyan gazdag részletességgel, amilyennel csak tudnak. Az agy úgy fog látszani, mintha az emlékezés állapotában volna.”

Két percnyi tanulás után a kísérleti személyek profik lettek az algoritmus becsapásában: 50 százalék alá esett a pontosság.

Érdekességképpen: a kísérleti személyek azt mondták, könnyebb volt nekik új emlékeket kreálni az új arcokhoz, mint a valódi emlékeket eltemetni. A szkenner ezt kimutatta az erőfeszítésüket: amikor a kísérleti személy egy új arcot látott, és azt mondta, már látta őt, kiugró aktivitást észleltek a kutatók az agynak az emlék visszaidézéséért felelős területén. Hasonló jelenséget észleltek, amikor el akarta nyomni az emléket a kísérleti személy.

“Ezzel a technológiával valakinek az agyából 10 másodperc alatt ki lehet szedni az adatokat – ha kooperatív az illető. De hogy ez a technológia képes lesz-e az igazat kihúzni valakinek az emlékei szövevényéből, arról az a véleményem, hogy nem valószínű. Mindenesetre kutatásunk példa arra, hol mond csődöt a technológia” – mondja Wagner professzor.

Több tényező van, ami befolyásolja az emlékezés fázisait: az életkor, a személyes motiváció, a kódolás és dekódolás között eltelt idő, hányszor hívta már elő ezeket az emlékeket és hogyan módosultak az idők folyamán.

Keveset tudnak a tudósok arról, hogyan befolyásolja a stressz az emlékezést, különösképpen a visszaidézési fázisban.

“A legtöbb reális szituációban, az embereket stresszeli, ha próbára teszik az emlékezőképességüket. Nem ismerjük, hogyan viselkedik az algoritmus , amit nem stressz-szituációban teszteltünk, stresszes személyeknél, akik csalhatnak vagy túl keményen igyekezhetnek igazat mondani. Nem tudjuk, hogy néznek ki ezek a minták, nem tudjuk, képesek vagyunk-e dekódolni az emlékeiket.”

Wagner és Uncapher tovább folytatják a kísérleteket.

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2015-06/su-sss060815.php

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s