Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Hogyan kerül a táplálékláncba a mérgező metilhigany?

Posted by Suggestor - 2015. szeptember 9. szerda

A Harvard Egyetem kutatói miközben a vízi erőművek környezeti hatását értékelték, pontosabban előre kikalkulálták a labradori (Kanada) Muskrat Falls vízi erőmű hatását, amely miatt 2017-ben, amikor üzembe lép, óriási területet fognak vízzel elárasztani, erre is rájöttek.
Nem mellékesen, a tervezett tó túlnyomó része az inuitok földjén, Nunatsiavutban fekszik, és az inuitok elsődleges élelemforrása a Melville-tó, amely folyásirányban lefelé van az elárasztott területtől, ahol a Sarki-tengerbe ömlik.

Elsie Sunderland professzor, aki környezeti engineering és környezet-egészségügyi kérdésekkel egyaránt foglalkozik, azt állapította meg, hogy a vízi erőművel kapcsolatos elárasztás sokkal több metilhiganyt juttat be az ökoszisztémákba, mint a klímaváltozás.
2012-ben járt kutatócsoportjával első ízben a Melvill-tónál. Mintákat gyűjtöttek, hogy megismerjék a jelenlegi – a bázis – metilhigany koncentrációt.
„Több metilhiganyt találtunk a vízben, mint amit a modellünk mutatott. A Melville-tavat tápláló folyókból és a tó üledékéből vett minták nem adtak magyarázatot a víz metilhigany szintjére. Valami másnak kellett ott történnie.”

A team megállapította, hogy a metilhigany koncentrációja a felszín alatt 1 – 10 méterrel volt a legnagyobb – ami teljesen egybe vágott a Sarki-óceán középső vizein talált értékekkel.

Kérdés az, miért ilyen magas a metilhigany koncentráció a planktonokban – mind a két rendszerben?

A választ a planktonok táplálkozási szokásaiban találták meg.
Ahol az édesvíz és a sós víz találkozik, – a folyók torkolatánál vagy az óceánban, a tengerjég olvadási helyén -, ahogy növekszik a sótartalom, úgy süllyed a víz, rétegződik. A víz rétegződése lebegni készteti (sem a felszínen úszni, sem lesüllyedni nem engedi) a könnyű szerves anyagokat, amelyek másképpen lesüllyednének a fenékre.
Ez a réteg – ‘tengeri hónak’ nevezik – magába gyűjti az összes szerves törmeléket, és ez lesz a tengeri planktonok táplálkozási zónája.

Az ebben a zónában levő baktériumok egy komplex kémiai folyamatban a természetben előforduló higanyt mérgező, könnyen akkumulálódó metilhigannyá alakítják.
A zooplanktonok több héten át táplálkoznak a ‘tengeri hóból’, ez alatt az idő alatt felgyűlik a metilhigany, és megtalálja útját a táplálékláncba.
„Ez a rendszer hihetetlenül hatékony a metilhigany akkumulálásában.”

Mi történik, ha a víztározót elárasztják vízzel?
Talajmintákat gyűjtöttek a kutatók a szárazföldi területekről, amit majd 2017-ben elárasztanak. Szimulálták az elárasztást – folyóvízzel borították a mintákat.
Öt napon belül a metilhigany koncentráció a tizennégyszeresére emelkedett. És ez még csak nem is közelítő becslés, „mert a folyóvízből eltávolítottuk a felszíni törmeléket, növényzetet, amikor beborítottuk vele a mintákat. Enélkül a tisztítás nélkül sokkal nagyobb lenne a metilhigany szint” – magyarázza Sunderland.

Azoknak a közösségeknek a számára, akik az árasztás hatását a folyásirányban lefelé megtapasztalják, a vízi erőmű valóságos csapás lesz.
A tudósoknak az a felelősségük, hogy megértsék és megmagyarázzák, hogyan fognak reagálni a környezeti rendszerek – még mielőtt módosítják azokat. Mert ha a kár megvan, már nem lehet visszacsinálni.”

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2015-09/hu-pit090415.php

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s