Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Annyit számít-e egy dühös nő véleménye, mint egy dühös férfié?

Posted by Suggestor - 2015. október 28. szerda

Ha egy szóval kell erre válaszolni, a válasz: nem.

Az Arizona Állami Egyetem kutatói felfigyeltek egy jellemző vonásra: ha egy férfi használ haragos szavakat egy társaság (esküdtszék, zsűri, etc) véleményének befolyásolására, az helyénvaló, hagyja magát meggyőzni a hallgatóság, míg ha egy nő fejezi ki haragját, elveszti a befolyását…

A kutatás hangsúlyozza: nem a szenvedélyes érvről van szó. Az érv  elérné a célját – ha a nő férfi volna… De nem csak ennyiről van szó, ennél többről: a dühös nő elveszti a befolyását.
„A harag kifejezése megnöveli a férfiak befolyását, de csökkenti a nőkét egy csoportos vitában” – állapítja meg Jessica Salerno pszichológus.
A tanulmányt a Law and Human Behavior – Törvény és Emberi Magatartás – című folyóirat jelentette meg.

„Kutatásunk azt sugallja, hogy a nők számára nem adatott meg ugyanaz a lehetőség a befolyásolásra, amikor a harag kifejezésére kerül sor. Azt találtuk, hogy amikor a férfiak adtak hangot haragosan a véleményüknek, a vita résztvevői szavahihetőbbnek értékelték őket, és kevésbé voltak biztosak a saját véleményükben. De amikor a nők fejezték ki – ugyanazokkal a szavakkal a haragjukat, úgy fogadta a hallgatóság, mintha az érzelmeire hallgatott volna, és a résztvevők biztosabbak lettek saját véleményükben” – érvelt Salerno.

„Ezt a hatást nem lehet magyarázni azzal, hogy a nők kevésbé hatásosan tudják kommunikálni a haragot, vagy előnytelenül néznek ki haragosan, mert ezeket a kísérlet során mind ‘kihúztuk az egyenletből.’ A hatás mindössze azon múlik, hogy a résztvevők mit gondolnak: férfitól jön-e a harag vagy nőtől.”

A kísérlet arról szólt, hogy 210 egyetemista részt vett egy számítógépes szimulációban, amelynek során abban a hitben voltak, hogy vitatkoznak öt másik résztvevővel. Minden résztvevő megnézett egy 17 perces prezentációt, ami egy valódi eseten alapult: egy férfit felesége meggyilkolásával vádoltak. A résztvevők elolvasták a megnyitó és a záró megállapításokat és a szemtanúk vallomásait. Fotókat is megnéztek a bűntett helyszínéről és a feltételezett gyilkos fegyverről.

A vita azzal kezdődött, hogy a résztvevők előzetesen szavaztak, bűnösnek tartják-e vagy sem a gyanúsítottat. Azután üzeneteket váltottak a társakkal, mert konszenzusra – egyetértésre – kellett jutniuk, bűnös-e a vádlott.
De az üzenetváltások nagyon specifikusak voltak: négy a feltételezett esküdtek közül egyetértett a résztvevővel, egy nem értett egyet. Ennek az egy – feltételezett – esküdtnek a neve világosan láthatóan férfi vagy női név volt, a többié semlegesen hangzott.

Az összes résztvevő lényegileg ugyanazokat az érveket olvasta, de néhány ponton haragossá téve azokat, másokat félelemmel itattak át, a többinek nem volt érzelmi töltése. A vita folyamán a résztvevők időről időre kérdésekre válaszoltak: arról, mennyire érzik biztosnak magukat abban, hogy tartják magukat az eredeti véleményhez. Ezután még egyszer szavaztak – csak hét százalék változtatta meg a véleményét.

„A résztvevők magabiztossága a saját véleményükben lényegesen csökkent, miután a férfi esküdt haragját fejezte ki. Ellenben sokkal inkább megbíztak a saját eredeti véleményükben, miután a női esküdt fejezte ki haragját, még ha pontosan ugyanazt a véleményt és érzelmet fejezte is ki, mint a férfi esküdt.”
„A befolyásolás hatása férfi és női résztvevőkön egyaránt érezhető volt” – mondja Salerno.

„Az a legfelkavaróbb a kutatás eredményében, hogy a harag termelte ki. Amikor a haragunkat fejezzük ki, nagyon gyakran valóban el akarunk érni valamit, akkor vagyunk a legszenvedélyesebbek és a legjobban meggyőződve saját véleményünk helyességéről. A nemek közötti különbség a befolyásolásban itt, ilyen szituációkban jelenik meg – amikor érvelünk valamiért, ami nagyon fontos nekünk.”

„Eredményeinkből arra lehet következtetni, hogy ha egy női politikai jelölt például, haraggal fejezi ki véleményét a vita során, meglehet, hogy veszít a befolyásából, míg ha visszafogja haragját, akkor nem. Hilary Clinton például gondosan szabályozza az érzelmeit” – magyarázza Salerno.

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2015-10/asu-ssa102615.php

Egy hozzászólás to “Annyit számít-e egy dühös nő véleménye, mint egy dühös férfié?”

  1. uniohid said

    „A harag kifejezése megnöveli a férfiak befolyását, de csökkenti a nőkét…”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s