Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Az intenzív állattenyésztés az oka a TBC-nek a teheneknél

Posted by Suggestor - 2015. november 13. péntek

A University of Exeter kutatói 503 tébécével sújtott farm adatait elemezték, összehasonlítva 808 másik farmmal – olyan régiókban, ahol nagy a tébécé kockázata.

Dr. Fiona Mathews, emlősbiológus professzor, aki a kutatást vezette, ezt nyilatkozta:
„A TBC teljesen tönkre teszi a farmot, ezért életbe vágó, hogy találjunk valami működő megoldást. A legkeményebben érintett területeken gyakran újra meg újra lesújt, siralmas következményekkel. Ha a kevésbé intenzív tartás az állatok jobb egészségéhez vezet, az hosszú távon fenntartható stratégiát ígér a nagy kockázatú térségekben.”

Az utóbbi néhány évtizedben radikális változások történtek a szarvasmarha-farmokon. 2002-től a brit tejtermelők fele felhagyott az üzlettel. Akik maradtak, nagyobb állományokkal és nagyobb produktivitással dolgoztak: az állatállomány átlagos nagysága 75 állatról (1996) 133-ra (2014) nőtt, ami 77 százalékos növekedés, és az éves hozam 5775 literről tehenenként 7535 literre emelkedett, ami 27 százalékos hozamnövekedés.

A kutatók azt állapították meg, hogy 150 tehéntől az állomány 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel szenvedett szarvasmarha-TBC kitörésektől, mint egy 50 állatból vagy kevesebből álló állományban.

Ugyancsak lényeges volt a takarmány megtermelése és takarmányozás. A kockázat a nagyobb termelékenységű rendszerek bevezetésével egyre nőtt. Minden újabb tíz hektár kukoricával – ami a borznak, a szarvasmarha-TBC terjesztőjének kedvenc eledele – 20 százalékkal nőtt a kockázat.
A szilázzsal* takarmányozás megduplázta a kockázatot mind a tejtermelő, mind a hústermelő állományban.
* a zöldtakarmány tartósítása tejsavas erjesztéssel történik (silózás), ekkor jön létre a szilázs

A farm természeti adottságai sem közömbösek: lombhullató erdő, mocsár vagy sövények vannak-e rajta. Például, egy olyan farm, amelytől 50 km-re volt a mező, plusz 1 km-es sövénysávval, 37 százalékos kockázatcsökkenést jelentett.

Valószínűleg azért volt ez a csökkenés, mert kisebb volt a borz ürülékének és vizeletének fertőzésveszélye a legelőn a sövényben gazdag területen. Ezzel szemben a mocsaras terület megnöveli a kockázatot. (Valószínűleg a májmétely fertőzés másodlagos hatása miatt.)

„Ahhoz, hogy a tuberkulózist legyőzzük, biztosítanunk kell, hogy bizonyítékokra építkezzünk. Ez az első nagyszabású kutatás, ami a táj-léptékű élőhelyi (legelő) tulajdonságokat és az állattartási gyakorlatot együttesen köti hozzá a szarvasmarha-tuberkulózishoz. A hatások egymáshoz adódnak, kumulálódnak, így ha a farm-rendszer egyik láncszemét megváltoztatjuk, potenciálisan nagy különbséget érhetünk el. A farmerek már tudatában vannak annak, hogy a körülmények (biosecurity) miként segíthetik csökkenteni a TBC-t a teheneknél.”

„Most azt is kimutattuk, hogy egy nagyobb léptékű környezeti menedzsmentre is szükség van. Reméljük, ennek a kapcsolatnak a részletezésével az állattartók segítségére lehetünk, kiirthatjuk közösen ezt a szörnyű betegséget.”

A tanulmány, melynek címe „Környezeti kockázati tényezők és a Bovine tuberkulózis összefüggése a szarvasmarháknál, magas kockázatú területeken” – a Biological Letters c. folyóiratban jelent meg.

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2015-11/uoe-ifl110915.php

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s