Az afrikai ‘fejlesztési folyosók’ katasztrofálisnak tűnnek

A szub-szaharai Afrikában több tucat óriás fejlesztési folyosó épül: utak, vasutak, csővezetékek, kikötők, hogy elősegítsék a mezőgazdasági termelést, az ásvány-exportot és a gazdasági integrációt.

Ha minden a tervek szerint alakul, annak katasztrófa lesz a vége, jelentették ki a kutatók a Current Biology című tudományos folyóirat hasábjain. Felbecsülték a 33 tervezett vagy létező folyosó (összesen 53 000 km hosszú) potenciális környezeti hatását. Ezek a folyosók át meg átszelik Afrika nagy részét, hatalmas területeket nyitva meg a ritkán lakott területen.

„Ezek a folyosók a valaha is létezett legnagyobb csapást mérik Afrikára” – nyilatkozta William Laurance az ausztráliai James Cook Egyetem munkatársa.

Korábban már figyelmeztettek arra Laurance és kutatótársai, hogy az infrastruktúra ilyen mértékű fejlesztéséért nagy árat kell fizetni.

A mostani kutatásban annak a lehetőségét keresték, hogy kvantifikálják a környezeti költségeket: a fejlesztési folyosók térképét összevetve a becsült emberi jelenléttel és a környezeti értékekkel. Beleértve ebbe a bennszülött és a veszélyeztetett állatfajokat, a növények sokféleségét, a kritikus élőhelyeket, a szén-tárolást és a klíma-szabályozó szolgáltatásokat, a fejlesztési folyosók szélétől 50 km széles távolságban.
Felmérték azt is, hogy az egyes folyosók mennyire fogják növelni a mezőgazdasági termelést.

„Elképesztő különbségeket találtunk – a környezeti költségekre és a gazdasági előnyökre nézve – a 33 ‘fejlesztési folyosó’ között” – mondja Laurance. „Némelyik folyosó jó választásnak tűnik, némelyek egészen rossz ötletnek. Némely folyosók pedig egyenesen környezeti katasztrófának.”

A kutatásra alapozva, egynémely tervezett folyosó megvalósítását le kellene venni a napirendről. A kutatók legnagyobb aggodalmát az egyenlítő közeli területekre tervezett folyosók okozzák: a Kongó medencében, Nyugat-Afrikában és a fajokban gazdag trópusi szavannákon. A többi folyosót – a legnagyobb óvintézkedések mellett – meg lehetne valósítani.

„A tervek támogatói mögött hatalmas gazdasági érdekek és erők húzódnak meg, emellett, senki sem vitathatja, hogy szükség van az élelmiszer-biztonság növelésére, Afrika gazdasági fejlődésére, ahol ráadásul a népesség igen gyorsan nő. Nagy kihívás lesz, hogy hogyan lehet növelni az afrikai élelmiszer-termelést anélkül, hogy környezeti krízis okoznánk” – magyarázza Laurance.

Megdöbbenésükre azonban, több, tervezett fejlesztési folyosót olyan környékre terveztek, ahol a mezőgazdasági termelés lehetősége nagyon korlátozott, vagy azért, mert gyenge a talaj, rosszak az éghajlati viszonyok, vagy annyira távol eső a vidék.

„A farmokkal és az élelmiszer-termeléssel igazolják a folyosók létesítését, de valójában úgy tűnik, hogy masszív bányaberuházásokról van szó. Biztosítani akarják a nagy tömegben kibányászható vasérchez és szénhez való hozzáférést, számos korridornak ez a fő mozgató rugója” – mondja Laurance.

A kutatók felhívják a részvényesek figyelmét – az afrikai kormányokét, a nemzetközi befektetőkét, a magánbefektetőkét és másokét, hogy gondosan dolgozzák ki a fejlesztési folyosók tervét.

Laurance és kutatótársai úgy tervezik, hogy követni fogják a folyosók építését a jobb környezeti megvalósítás érdekében.

„Afrika a döntések évtizedét éli. Óriási a kockázat. Ha már elkészült egy fejlesztési folyosó, megnyílhat Pandora szelencéje, és nem sok mindent lehet tenni a vadászat, az élőhelyek tönkretétele, a legális és illegális bányászat ellen. Egyetlen reális esély van csak a szituáció kezelésére: le kell állítani azt a folyosót, amelyik a legvalószínűbb, hogy hatalmas környezeti károkat okoz.”

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2015-11/cp-mc111815.php