Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

A kutyának és valószínűleg a többi állatnak is van önfelismerő képessége

Posted by Suggestor - 2015. december 9. szerda

Ezt minden kutyatulajdonos kész aláírni, gondolkodás nélkül: a kutyának van öntudata. A probléma ott kezdődik, hogy a feltételezést be kell bizonyítani. Az öntudatot eddig azzal szokták demonstrálni, hogy az állatok – vagy a gyerekek – felfedezik a tükörben önmagukat.

Saját magáról, a saját testéről, az ön-azonosságáról való tudásról úgy lehet véglegesen bizonyítékot szerezni, hogy az állatnak – vagy a gyereknek – alvás (altatás) közben egy jelet (általában egy piros foltot) festenek az arcára, vagy más testrészére. Amikor aztán a gyerekek – vagy a csimpánzok – a jelről fölismerik magukat a tükörben, és többször megérintik a jelet, megvan a bizonyíték.

A teszt arra alapoz, hogy az, aki megérti az ‘én magam’ és a ‘másik’ fogalmat, az képes felismerni saját magát a tükörképben.
Ha különbséget tud tenni az alany önmaga és mások között, azt tekintik az érzelmek: öröm és bánat megértésének, a boldogság-szomorúság észrevételének a másikon, végső soron az empátia lehetőségének.

„Amikor érdeklődni kezdtem az etológiának ilyen vetülete iránt, áttanulmányoztam a szakirodalmat, és felfedeztem, hogy az állatok körében rendkívül ritka, hogy felismerik a tükörben saját magukat” – mondja Roberto Cazzolla Gatti (Tomsk State University).”

Mind máig csak az ember, az emberszabású majmok (a gorillákat kivéve), egy ázsiai elefánt, néhány delfinfaj, az eurázsiai varjú és néhány hangyafaj ment át a tükörben való magára ismerés tesztjén. A fajok széles köre nem ment át a teszten, sem a majmok, az óriáspanda, sem a madarak – sem a kutyák.”

A kutyák nem mutatnak érdeklődést a tükör iránt, de szaglásznak és előszeretettel hagynak nyomot (vizelettel) maguk után. A kutyák és a farkasok, akárcsak a delfinek az értelem, a kognitív gondolkodás magas fokát mutatják, annak ellenére, a kezdeti kísérletek nem tudták meggyőzően kimutatni az önfelismerést ezeknél az állatoknál.

„Azt gondoltam, hogy mivel a kutyák kevésbé érzékenyek a vizuális jelzésekre, mint az ember vagy az emberszabású majmok, ennek az érzékenységnek a hiánya lehet az oka annak, hogy a tükörteszt csődöt mond az esetükben, nem pedig az öntudat hiánya” – fejtegette Roberto Cazzolla Gatti.
Történtek kísérletek az ötlet igazolására, de gyakran csak egyetlen kutyával, és nem rendszeresen.
Marc Bekoff 2001-ben alkalmazta a ‘sárga hó tesztet’: mérte, mennyi ideig szaglássza a kutyája a saját vizeletnyomát és a többi kutyáét.
Így aztán az ön-felismerés tesztjét nem végezték el a kutatók a kutyák esetében, amelyeknek az emberszabású majmokétól annyira eltérő az érzékszervi felépítésük és a kommunikációs magatartásuk.

„Elképzeltem a tükörteszt variánsát kutyák számára, amit ‘önfelismerő szaglástesztnek’ neveztem el. Kimutattam, hogy akkor is működik, ha egy csoportban élő, különböző korú és nemű kutyák között alkalmazzuk, és elegendő bizonyítékot szolgáltat a kutyák önfelismerési képességére. Ezzel kimutatható, hogy az önfelismerés képessége nem csak az emberszabású majmoknál, az embernél és néhány más állatnál van meg – hanem attól függ, hánynál veszik a fáradságot maguknak a kutatók, hogy bebizonyítsák.”

A kísérletet négy kutyával végezték, félig szabadon tartott kóbor ebekkel, a szag-tesztet évente négyszer megismételték, az évszak kezdetén. A teszt nem több és nem kevesebb, mint a tükörteszt módosított verziója, csak itt a szagérzékelésé és nem a látásé a főszerep.

A négy begyűjtött vizeletmintát – plusz egy ‘üres’ mintát – elhelyezték a kerítés tövében, és hagyták, hogy a kutyák hadd szimatolják 5 percen át. Feljegyezték, melyik kutya mennyi ideig szimatolta melyik mintát.

Az eredmény: mindegyik kutya a többi kutya vizeletmintájának szentelt több időt, mint a sajátjának. Ez a magatartás megerősítette a feltételezést, hogy a kutyák pontosan ismerik a saját szagukat – tehát tisztában vannak az önazonosságukkal.

Mellesleg, az önfelismerés a korral erősödik, kevesebb idő alatt ismeri fel az állat saját szagát. Ez ugyanígy van más fajoknál: embernél, csimpánznál.

Ezzel az innovatív megközelítéssel – a szag-teszttel való önazonosítással – arra is rávilágít a kutató, hogy ideje már továbblépni a tudatosság anthropocentrikus elméletétől a fajspecifikus tesztelésre.
Nem várhatjuk el, hogy egy vakond vagy egy denevér felismerje magát a tükörben, mondja a szerző.
Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2015-12/nrts-dp120815.php

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s