Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

A rostszegény táplálkozás néhány generáció múlva végleg eltünteti a bélbaktériumok kétharmadát

Posted by Suggestor - 2016. január 14. csütörtök

A közel rostmentes, iparilag feldolgozott, kényelmi szempontoknak megfelelően készített ételek – már a 20 század közepétől fogva – lecsökkentették rostfogyasztásunkat hozzávetőleg 15 grammra fejenként és naponta. Ez olyannyira kevés, hogy mindössze az egytizede gyűjtögető-vadászó elődeink vagy a vidéki parasztok rostbevitelének, magyarázza Justin Sonnenburg mikrobiológia és immunológia professzor (Stanford Egyetem) a Nature című folyóiratban megjelent írásban.

Az alacsony rosttartalmú táplálkozás nem optimális, valószínűleg amiatt, hogy a rostot az emberi enzimek nem tudják megemészteni, így azok a bélcsatornát benépesítő baktériumok táplálékát képezik.

Az egészséges ember vastagbelében baktériumfajok ezrei élnek.
„Nem tudnánk élni nélkülük: megvédenek a kórokozóktól, gyakorlatoztatják az immunrendszerünket, még a szöveteink fejlődését is irányítják. Életünk során rutinszerűen ‘felvesszük’ szervezetünkbe mikroszkopikus útitársainkat, mégis, a legjelentősebb forrás, ahonnan részesülünk belőlük: az édesanyánk. A szüléssel és szoptatással adja át nekünk őket.”

„Számos tényező csökkentette a bélmikrobák összetételét az iparosodott körülmények között élő nemzedékekben: az elterjedt antibiotikum-használat, a mind gyakoribb császármetszés és az egyre ritkább anyatejes táplálás” – sorolta föl az okokat Erica Sonnenburg, kutató (Stanford Egyetem).
„Azt kérdeztük magunktól, vajon ezt a nagy különbséget egyedül a rostbevitel okozza-e a hagyományosan táplálkozó és a modern népesség között.”

Kísérletképpen fiatal egereket, amelyeket speciálisan fertőtlenített, aszeptikus körülmények között tenyésztettek ki, úgy, hogy a bélcsatornájuk mentes legyen a mikrobáktól, két csoportra osztottak: az egyik csoport kevés rostot kapott (úgy, ahogy mi szoktunk táplálkozni, fehérjét, zsírt, kalóriát), a másik növényi anyagokban gazdag, rostdús táplálékon élt.
A két csoport bélbaktérium profilja kezdetben megkülönböztethetetlen volt egymástól, de hamarosan kezdett eltérni.

„Néhány hét múlva a kevés rostot fogyasztó egerekben kevesebb baktériumfajt mutattunk ki.”
Hét hét múlva a kevés rostot fogyasztó csoportot is átállítottuk magas rosttartalmú diétára – négy héten át. Részben sikerült a bélbaktériumoknak regenerálódni – valószínűleg azoknak a nem-kimutatható szintre csökkent baktériumfaj-egyedeknek a segítségével, amelyek az alacsony rosttartalmú diéta idején is bekerültek a szervezetükbe. A helyreállítás azonban csak részben sikerült: a magas rosttartalmú diétára váltás ellenére az eredetileg az egérfajban tanyázó baktériumfajok egyharmada végképp elveszett.
A magas rosttartalmú táplálékkal etetett egereknél nem volt ilyen probléma.

A valódi meglepetés még csak ezután következett, miután az egereket tovább tenyésztették és továbbra is alacsony rostbevitelre kényszerítették néhány generáción át. Kísérleti körülmények között ezek az egerek csak a szüleikkel való kapcsolat révén voltak kitéve mikrobáknak. Ezért minden egyes, egymást követő generációban a bélbaktériumok sokfélesége csökkent.

A negyedik generációban olyan mértéket ért el, hogy a ‘dédnagyszüleik’ bélcsatornájában élő baktériumfajoknak közel a háromnegyede – eltűnt a dédunokákból.
Azután is, hogy visszaállították a diétájukat magas rosttartalmúra, több, mint a kétharmada visszahozhatatlanul elveszett a baktériumfajoknak.
A negyedik generációra tehát végérvényesen kiveszett a baktériumfajok kétharmada.

Az igaz, hogy széklet átültetéssel sikerült visszaállítani az elvesztett fajokat: akkor, amikor a negyedik generációs, rostdús táplálékkal etetett egerekből vett ürüléket beültették a rostszegényen táplálkozó ‘dédunokákba’. Tíz napon belül helyrejöttek, aztán már nem lehetett különbséget találni a baktérium-profiljuk között.

„Az extrém alacsony rostbevitel viszonylag nem régi jelenség az ipari országokban. Lehet, hogy a következő néhány generációban még több bélbaktérium fajt fogunk elveszíteni? Amivel az egészségünket ássuk alá” – fűzte hozzá Justin Sonnenburg professzor.

Változtassunk higiéniai gyakorlatunkon, ajánlja a tudós: például, ne mossunk kezet kertészkedés után vagy miután megsimogattuk a kutyánkat. Ez a helyes irányba tett lépés lehet. És hagyjunk fel az antibiotikumok lépten-nyomon való használatával. A drasztikusabb intézkedést, mint a tömeges széklet-átültetést nagy arányú vizsgálat kell, hogy megelőzze, ami igazolja, hogy az szükséges és biztonságos is egyúttal.

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2016-01/sumc-ldm010716.php

2 hozzászólás to “A rostszegény táplálkozás néhány generáció múlva végleg eltünteti a bélbaktériumok kétharmadát”

  1. uniohid said

    “…mindössze az egytizede gyűjtögető-vadászó elődeink vagy a vidéki parasztok rostbevitelének, ”
    : (
    “És hagyjunk fel az antibiotikumok lépten-nyomon való használatával.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s