Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Miért nem létezhet pókember?

Posted by Suggestor - 2016. január 19. kedd

A gekkó a legnagyobb állat, amely függőleges falon fel tud mászni. Nála nagyobb állatnak már óriási talpakra – és tapadólemezkékre – volna szüksége, amivel nem tudna normálisan járni.
Az embernek például, – a számítások szerint – a testfelülete 40 százalékát kellene, hogy borítsák tapadólemezek, ha úgy akarna a falon sétálni, mint a Pókember.

„Ha egy ember akarna a falon függőlegesen sétálni, ahogy azt a gekkó teszi, 145-ös lábmérettel kellene rendelkeznie, ami aligha mondható  praktikusnak” – mondja Walter Federle (University of Cambridge, zoológia tanszék).

A ragadós talplemezzel borított láb tehát méretkorlátokba ütközik, a ‘ragacs’ ugyanis csak kis felületen hatékony.

„Ahogy az állatok mérete nő, a testtömegük a testfelülethez viszonyítva nő: egy hangyának nagy a testfelülete, de kicsi a tömege. A kék bálnánál éppen fordítva” – magyarázza Dr. David Labonte kutatásvezető.

„Ami problémát jelent a nagyobb testű mászó fajoknak, mert ha nagyobbak és súlyosabbak lesznek, több tapadóerőt kell kifejteniük a függőleges falakon való megtapadáshoz, de kevesebb a testfelületük, ami alkalmas tapadólemezkék elhelyezésére. Ebből az következik, hogy az állat mérete határt szab a tapadólemezkéknek, végeredményben ez az evolúciós megoldás a tapadólemezes mászás korlátozására.”

A nagyméretű állatoknál más stratégia fejlődött ki, ami segíti a mászást, például a karmok vagy a lábujjak, amivel megragadják a fatörzset.

A kutatók összehasonlították 225 állat súlyát és tapadólemezeinek méretét – rovarokét, békákét, pókokét, gyíkokét, még egy emlősét is.
„Teljesen eltérő állatokat látunk itt: egy pók és egy gekkó annyira mások, mint egy ember és egy hangya, de ha csak a lábukat nézzük (a póknak és a gekkónak), hasonló a tapadólemezük.”

„A függőlegesen mászó állatok tapadólemezei a konvergens evolúció kiváló példái – amikor több fajnál egymástól függetlenül – bár hasonló evolúciós történet után – ugyanaz a megoldás fejlődött ki a problémára. Amikor ezt látjuk, biztosak lehetünk benne, hogy ez nagyon jó megoldás kell, hogy legyen.”

Ebből az evolúciós megoldásból meríthet az ember is:
„Felfigyeltünk arra, hogy közeli rokon fajoknál a tapadókorong mérete nem nőtt olyan gyorsan, mint a teste. Mégis képesek voltak a falhoz tapadni” – egészítette ki Christofer Clemente a társszerző (University of the Sunshine Coast).
„A békák között találtunk arra példát, hogy a tapadólemezkéket tették még ragadósabbá, miközben nem nőtt a méret.”

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2016-01/uoc-wsc011516.php

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s