Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Ismeretlen ökológiai veszélyekkel nézünk szembe, ha évszázadok óta ott nem élő állatokat telepítünk vissza

Posted by Suggestor - 2016. február 9. kedd

Európai bölényeket importálnak Lengyelországból, hogy betelepítsék Dánia egyik balti-tengeri szigetére, ahol évezredek óta nem élnek ezek az állatok.
Szibéria egy távoli sarkában a tudósok megkísérlik a több ezer évvel ezelőtt elvesztett ökoszisztémát rekonstruálni – a gyapjas mamuttal, bölénnyel, lóval, rénszarvassal -, amit Pleisztocén-parknak fognak nevezni.

Nagyon népszerűvé váltak az efféle ‘visszavadító’ törekvések a világ némely sarkában. A Current Biology című folyóirat februári száma megkérdőjelezi a ‘történelem helyreállításának’  potenciális értékét.
Ami elmúlt, elmúlt, a fajok újra betelepítése nem várt negatív következményekkel járhat a környezetre nézve.

„A visszatelepítések már folyamatban vannak” – mondja Davids Nogués-Bravo (Koppenhágai Egyetem, makroökológiai központ).
„Tudományos szempontból egyelőre sötétben tapogatózunk a restauráció következményeit illetőleg, és sajnáljuk, hogy ezeket a rendkívül költséges visszaállítási kísérleteket nem kíséri kritikus gondolkodás. Akik megvalósítják, nem feltételezik, hogy a tudósok nem tudják megmondani, mi lesz a vége az új fajok betelepítésének egy dinamikus, örökké fejlődő ökoszisztémába.”

Az ötlet megvalósítása előtt több alapkutatásra volna szükség a megváltoztatott ökoszisztéma viselkedéséről. Amellett érvelnek a kutatók, hogy – legalábbis egyelőre – a megőrzési törekvéseknek a fajok változatosságának megőrzését kellene forszírozniuk, meg a környezetet fenyegető fő veszélyek – az erdőirtás, a klímaváltozás, a behurcolt, idegen fajok – csökkentését.

„Nem tudjuk, mi lesz a régmúlt ‘helyreállításának’ következménye, vagy hogy ez a ‘helyreállítás’ segít-e a helyi és a globális kipusztulásokat is megszüntetni” – mondja a társszerző, Carsten Rahbek. De – jegyzi meg – az ilyen látványos művelet helyett, a korlátozott erőforrásokat a kevésbé vonzó, ámde tudományosan támogatott konzervációs projektekre fordíthatnák.

Egy másik társszerző, Daniel Simberloff (University of Tennessee) arról beszél, hogy a Yellowstone Nemzeti Parkba a farkasok újra betelepítését gyakran sikersztorinak tartják, bár annak a környezetre való hatása sokrétű, bonyolult,  kiszámíthatatlan. A régmúlt visszaállításának következményeit még sokkal nehezebb megjósolni.

„Csak néhány esetről van bizonyítékunk – nagy emlősök kapcsán – az erős kaszkád hatásról, más példák csak gyenge hatást mutatnak, megint mások egészen váratlan, drámai negatív következményeket. Óvatosságot és megfontolást javaslunk, mind a betelepíteni kívánt állatokat, mind a környezetet illetőleg.”

A világ hatodik, tömeges kipusztulása előtt állunk, és „ csak remélhetjük, hogy a megőrzés az egész biodiverzitásnak szól, nem csak annak a lehetőségnek, hogy nagy állatcsordákat lássunk legelészni a prérin.”

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2016-02/cp-eue020216.php

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s