Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Megdöntötték azt az elméletet, hogy az állatoknak jobb a szaglásuk, mint az embernek

Posted by Suggestor - 2017. május 13. szombat

John McGann pszichológia professzor (Rutgers Egyetem), aki tizennégy éven át tanulmányozta az ember szagérzékelését, megállapította:

„A tény az, hogy az ember szagérzékelése ugyanolyan jó, mint a többi emlősé, a rágcsálóké és a kutyáké. Az ember egy trillió különböző szagot képes megkülönböztetni, ami sokkal-sokkal több, mint amit az emberek tudni vélnek, vagy amit a pszichológia könyvek állítanak. Ez utóbbiak szerint az ember csak mintegy tízezer szag között tud különbséget tenni.”

A 19 században gyökerező téves felfogás Paul Broca agysebész és antropológus nevéhez fűződik, aki azt a megállapítást tette az ember szaglórendszeréről, hogy csökevényes – kisebb a szaglógumója a többi emlős állaténál -, ami Sigmund Freundot arra a kijelentésre késztette, hogy ez a hiányosság teszi hajlamossá az embert a mentális betegségekre.

„Ez vezetett aztán ahhoz a közvélekedéshez, hogy a racionális embernek nem jó a szagérzékelése” – mondta McGann. „A szaglást a földhözragadt, állatias tulajdonságok közé sorolták.”

Az igazság az, hogy az emberi szaglógumó, ami az agy más területeire küldi a jeleket, hogy az beazonosítsa a szagokat, elegendően nagy, és az idegsejtek számában hasonló a többi emlőséhez, érvel McGann.

Az orrban a szaglóreceptorok fizikai kontaktusba kerülnek a szagot alkotó molekulákkal, és erről információt küldenek az agyba.

Hihetetlen mennyiségű szagot vagyunk képesek detektálni és megkülönböztetni: bizonyos szagokra érzékenyebbek vagyunk mint a rágcsálók vagy a kutyák, és képesek vagyunk követni a szagok útját. Ráadásul a viselkedésünket és az érzelmi állapotunkat is befolyásolja a szagérzékelésünk.”

Broca 1879-ben az írta, hogy a szaglórendszerünk kisebb területe – a többi agyterülethez viszonyítva – azt jelenti, hogy az embernek szabad az akarata, és nem kell, hogy a szaglására támaszkodjon a túlélése érdekében, ahogy a kutyák vagy más emlősök teszik.

Valójában, írja McGann, semmi nem támasztja alá azt a nézetet, hogy a nagyobb szaglógumó önmagában fokozza a szagérzékelést.

„A kutyák valószínűleg jobbak az embernél, ha a vizeletszagokat kell megkülönböztetni egy tűzcsapon, az emberek pedig jobbak, ha egy finom bor illatában kell különbséget tenni, de az ilyen összehasonlításokhoz kísérleti megerősítésre van szükség.”

Az ember ‘gyenge’ szaglásáról tovább élő mítosszal az a baj, mondja McGann, hogy elfedi a szaglás igen  fontos szerepét. A szaglás erősen befolyásolja az emberi viselkedést, emlékeket és érzelmeket hív elő,  befolyásolja az észlelést.

A szaglásunk – gyakran tudattalanul – nagy szerepet játszik abban, hogyan észlelünk másokat, és miként lépünk velük interakcióba, hogyan választunk társat. Segít eldönteni, mit szeretünk/szeretnénk enni. Traumák esetében a szaglás lehet a poszt-traumás szindróma kiváltója.

Bár a szaglás elkezd romlani az öregedéssel, az orvosoknak aggasztó jelnek kell tekinteniük, ha a páciens elveszti a szagérzékelő képességét.

„Több kutatás is arra utal, hogy a szagérzékelés elvesztése memóriaproblémák kezdete lehet, Alheimer- vagy Parkinson-kór kezdete. Reméljük, hogy az orvostársadalom megérti a szaglás fontosságát, és azt, hogy az elvesztése igen súlyos dolog.”

Forrás: https://www.eurekalert.org/pub_releases/2017-05/ru-th050517.php

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.