Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Jön Orbán feudális Magyarországa

Posted by Suggestor - 2017. május 30. kedd

Az Agrárkamara koncepciója alapján megkezdik a termelők integrációját a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező oligarchák alá szervezését. Ángyán József két éve megjósolta a “földesúr-törvényt” – jönnek a kormány által kijelölt agrárintegrátorok.

A Népszava birtokába került az a mezőgazdasági integrációról szóló törvénytervezet, melyből kiderül, hogy az új termelési rendszer politika által vezérelt lesz. Az integrátoroknak előjogokat ad, viszont a gazdákra főként kötelezettségeket ró ki. Ettől a törvénytől a feudális viszonyok felélesztése várható.

2012-ben módosították úgy az alaptörvényt, hogy “az integrált mezőgazdasági termelésszervezéssel” kapcsolatos szabályozást kétharmados törvénybe kell foglalni. Akkor ez módosítás a Fidesz több agrár vonalon dolgozó képviselőjét is váratlanul érte. Ők a választási ígéretek alapján arra számítottak, hogy a családi gazdaságoknak lesz kitüntetett szerepe az alkotmányban, és nem a tőkeérdekeltségeknek.

Ángyán József, a második Orbán-kormány vidékfejlesztési államtitkára nem sokkal ezután az alkotmánymódosítás után lemondott posztjáról. Szerinte a kormány kivételez néhány agrároligarchával, és úgy alakítja a törvényeket, hogy egy-egy régió teljes mezőgazdaságát ők tudják majd irányítani integrátorként. Az integrátorok ebben a rendszerben a főszereplők, a profit java részét ők viszik, a gazdáknál meg marad a kockázat. Az integrátor biztosítja a szaporítóanyagot, a gépet, a műtrágyát, és ő vásárolja fel a termést is. Az időjárási viszontagságok, illetve a kártevők jelentette rizikót a földművesek viselik.

Az Agrárkamara által elkészített kétharmados szabályozási koncepció mindenben alátámasztja azokat az aggodalmakat, melyeket Ángyán József már az Átlátszó által 2015 őszén rendezett fórumon megjósolt, előre jelzett:

Ángyán József két éve megjósolta a “földesúr-törvényt” – jönnek a politikailag fogható agrárintegrátorok from atlatszo.hu on Vimeo.

A készülő szabályozás alapján csak olyan agrárcég lehet országos integrátor, amely stratégiai megállapodást köt a kormánnyal, és kötelezettséget vállal legalább évi tízmilliárd forint értékű mezőgazdasági termény, vagy évi átlagban legalább ötvenezer számosállat tartására, felvásárlására, feldolgozására, feldolgozás céljára történő továbbadására.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc agrárbirodalma mellett alig néhányan tudnak majd labdába rúgni, és nekik is jóban kell lenniük a kormánnyal. Az integrátorok számos más kedvezményt is kapnának. Például pénzügyi szolgáltatásokat nyújthatnak MNB-engedély nélkül, vagy a forgalmuk egy részét levonhatják az adóalapból, egy meghatározott értékhatár fölötti beruházásaik pedig automatikusan kiemelt beruházásokká válnak. Ez utóbbi példának okáért azt is jelentheti, hogy nem kell foglalkozniuk a lakossági ellenállással, ha a falu közepére terveznek egy sertéstelepet létesíteni.

A kamarai szakértők szerint azért nem az Ángyán által is favorizált, gazdákon alapuló szövetkezeti modell szerepel a koncepcióban, mert az alulról építkező szövetkezés túl lassú. A kamara szerint sokkal hatékonyabb, ha a gazdákat jogi eszközökkel az állam kényszeríti rá az integrációra – írta Vágó Gábor az átlátszón.

Ángyán József: “Orbán Viktor az oligarchák foglya”

Néhány nagy agrároligarcha alá szervezné a kormány egy-egy régió földművelésből élő gazdáit. Több mint négy évnyi „fektetés” után az Agrárkamara elkészítette az integrátorok (Csányik, Mészárosok, stb.) által felügyelt és lefölözött térségi mezőgazdasági modell törvényi koncepcióját. Ez volt az, ami Orbán Viktor és államtitkára, Ángyán József között anno a végső kenyértöréshez vezetett. Többek között erről is beszélt az alfahirnek a második Orbán-kormányból távozó ex-államtitkár.

Előre látta, hogy ez lesz?

Nem volt nehéz, hiszen például a Csányi-érdekeltségű Bonafarm-csoport agrár-vidékfejlesztési stratégia gyanánt már 2010-ben letett egy hasonló koncepciót a kormányzat asztalára. Bár ez a nagy élelmiszer-ipari tőkeérdekeltségek által integrált agrárfejlesztési javaslat akkor még formálisan nem vált nemzeti stratégiává, ám Fazekas Sándor nekem valószínűleg már akkor nem ok nélkül ismételgette, hogy „meg kell egyeznünk a nemzeti nagytőkével”. Nem volt véletlen tehát az sem, hogy ez a kör a gazdálkodó családokat és azok szövetkezését támogató Nemzeti Vidékstratégia kormányzati elfogadtatását is akadályozta, és lemondásomat követően a kormány azt ki is hajította az ablakon. Ezután, 2012 decemberében a szövetkezés helyett az Alaptörvénybe is az „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” került. A meghirdetett Nemzeti Vidékstratégiával homlokegyenest ellenkező állami földbérlet-pályázati rendszer, valamint az elfogadott földforgalmi törvény mellett a gazdák integrátorok alá szervezése és ennek Alaptörvénybe foglalása már csak „hab volt a tortán”, és csak idő kérdése volt, hogy mikor állnak elő ennek a törvényi szabályozásával.

De miért pont most, több mint négy év után?

Bizonyára csak a megfelelő lélektani pillanatot várták, amikor – a „piszkos tizenkettőnek” emlegetett 2001-es állami gazdasági rablóprivatizáció, vagy az állami földek egy szűk év alatt lebonyolított statáriális kiárusításának időszakához hasonlóan – az általános figyelmet más ügyekre sikerül terelni. Ma úgy látom, számos ilyen mesterségesen gerjesztett ügy van, így kevés figyelem irányul az egyébként nemzetbiztonsági kategóriába tartozó agráriumra, a vidékre.

És mi történhetett 2010 nyara és 2012 decembere között?

Amikor a kormány 2012. december 7-én az Alaptörvény harmadik – földügyekkel kapcsolatos – módosító indítványát beterjesztette, és az a földforgalom és az üzemszabályozás mellett nem az eredeti nép-párti programnak megfelelő családi gazdasági és a szövetkezeti modellt, hanem az integrált mezőgazdasági termelésszervezést nevesítette, akkor ez még a kormánypárti frakciók soraiban is meglepetést okozott, és annak tartalmáról maguk a kormánypárti képviselők, de a mezőgazdasági kabinet vezetése sem tudott semmit. Ráadásul a kormány rendkívüli, sürgős tárgyalást kért. A végszavazást megelőző frakcióülésen javasoltam, hogy az integrátorok helyett a „szövetkezés” és a „családi gazdálkodás” kerüljön az Alaptörvénybe, ám ezt a miniszterelnök ingerülten utasította vissza. Azt a benyomást keltette, mint akinek nincs mozgástere, a potenciális nagytőkés integrátorok „foglya”. A háttérben tehát (belső körökből származó információk szerint is) ezeknek az oligarcháknak a kívánsága, Orbán velük való előzetes megállapodása állhatott

„Cserbenhagytál, Jóska!” – támadt önre sajtóhírek szerint akkortájt egy frakcióülésen a miniszterelnök…

Még frakciótag voltam, amikor 2013 februárjában, a gyulai kihelyezett frakcióülésen a vidék, a helyi közösségek és gazdálkodó családok érdekében megpróbáltam utoljára érvelni az európai gyakorlatnak és saját tradícióinknak is megfelelő családi gazdasági és szövetkezeti modell mellett. Orbán Viktor azonban durván személyeskedő hangnemben ledorongolt és rendre utasított. Pedig hát nem én változtam meg, hanem a kormányzó „elit”, élén a miniszterelnökkel fordított hátat annak a meghirdetett nép-párti programnak, aminek megvalósítására a választásokon a felhatalmazást kapta.

Végül is mi a baj ezzel az integrátorokra épülő koncepcióval?

A már akkor elfogadott és alaptörvénybe iktatott elképzelés szerint az állam az integrációs feladatokat a hét régiónak megfelelően egy-egy nagytőkés integrátornak több évtizedre koncesszióba adja. A családi gazdaságokra épülő, alulról önkéntesen szerveződő gazdaszövetkezet a teljes vertikum eredményét visszaosztja az azt létrehozó gazdálkodó családoknak, így a tevékenységek teljes haszna hozzájuk kerül. Ezzel szemben a felülről szervező, nagy tőkeerejű, monopolhelyzetű integrátor maga válik profitcentrummá, és kiszívja az összes hasznot az általa integrált gazdafürtből. Mindez a nagytőke által uralt dél-amerikanizálódó vidékhez és agráriumhoz vezet, ahol néhány nagytőkés érdekcsoport maga alá gyűri az adott régió egész mezőgazdaságát. Ennek – az egész társadalmat súlyos következményekkel fenyegető – törvénybe iktatásával „teljesedik ki” az a – nép-párti agrár- és vidékstratégiát megtagadó – folyamat, ami az állami földbérleti pályázattal, majd közös földvagyonunk kiárusításával elindult.

Mit szól ahhoz, hogy az Agrárkamara azzal indokolja a törvénytervezetet, hogy az uniós támogatásokból finanszírozott, nagytáblás gabonatermesztésre épülő agrármodell nem váltotta be a reményeket, az „alulról építkező szövetkezés” pedig túl lassú, ezért kellenek az egy-egy régió mezőgazdaságát kézben tartó integrátorok?

Az indoklás szánalmas, hiszen éppen az integrációs feladatokra kiszemelt, kormányzati „stratégiai partnereknek” tekintett „mintagazdaságok”, nagybirtokok, nagy tőkeérdekeltségek – így a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm-csoport tagvállalatai is – azok, amelyek iparszerű, nagytáblás, tömegtermelő irányba tolják a mezőgazdaságot, és expanziós exporttörekvéseik alapanyag-előállító, tömegtermelő hátsó udvarának tekintik a vidéket. Az alulról építkező szövetkezés lassúsága pedig nagyrészt éppen a kormányzati támogatás hiányának és annak a politikai ellenszélnek a következménye, amelyben – tán nem véletlenül – a szövetkezeti törvény hét év alatt sem született meg. Ezek után az, hogy az Agrárkamara neve alatt fut a koncepció, már egyáltalán nem lep meg. Az Agrárkamara – a gazdacsaládokat eláruló, a nagybirtok és nagytőke érdekeit képviselő MAGOSZ-szal együtt – a kormány lakájszervezete, „előénekese” lett. Ők azok, akik – a gazdákra hivatkozva, ám kormányzati indíttatásra, „beintésre” kezdeményezve – lényegében a pártpolitikai szándékokat hajtják végre. Ők hozták néhány nap alatt tető alá az agrárkamarai törvényt, amely alapján egy választási komédiát is lebonyolítottak, ahol kizárólag egyetlen – a MAGOSZ és szövetségesei nagybirtokos, nagytőkés körökkel egyeztetett – listájára lehetett szavazni, akár anno a Hazafias Népfrontos időkben. S volt olyan megye, ahol a voksolásra jogosultak nem egészen öt százalékának részvételével „választottak” kamarai vezetőket. Ez lenne hát az a legitim szervezet, amely a „gazdák nevében” most javasolja az őket megnyomorító integrátorok és integrációs rendszer törvénybe foglalását.

Forrás: http://greenfo.hu/hirek/2017/05/25/jon-orban-feudalis-magyarorszaga

és

http://alfahir.hu/2017/05/08/oligarchak_csanyi_sandor_angyan_jozsef_mezogazdasag

Reklámok

Egy hozzászólás to “Jön Orbán feudális Magyarországa”

  1. uniohid said

    “…az új termelési rendszer politika által vezérelt lesz. Az integrátoroknak előjogokat ad, viszont a gazdákra főként kötelezettségeket ró ki. Ettől a törvénytől a feudális viszonyok felélesztése várható.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s