Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Átfogó reformokkal még 1,5 Celsius fokon tarthatnánk a klímaváltozást

Posted by Suggestor - 2019. február 9. szombat

Átvéve a Qubit.hu-ról (rövidítve)

2019. február 8.

Ürge-Vorsatz Diána fizikussal, a CEU oktatójával, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnökével beszélgetett a Qubit munkatársa, Balázs Zsuzsanna.

  •  A szakemberek és érdeklődő laikusok egyaránt arról vitáznak a 2015-ös párizsi klímacsúcs óta, hogy 1,5, vagy 2 Celsius-fokon kell-e megállítani a felmelegedést. A gyakorlatban mi a legfontosabb különbség a két cél között?

A 2 fokos határt be lehet tartani technológiai újítások segítségével, a megújuló energiaforrások felhasználásának csúcsra járatásával. A 1,5 fokhoz nem elég az ipari reform, átfogó gazdasági és társadalmi reformok is kellenének, az ipar és a háztartások energiafelhasználását egyaránt új, 21. századi alapokra kellene helyezni.

Magyarországon például a teljes épületszektor mélyreható felújítására és a városi közlekedés újraszervezésére lenne szükség. Ez úgy értendő, hogy a felújításoknak 90 százalékos energiamegtakarítást kellene elérniük. Ehhez képest a valóságban azt nevezzük modernizálásnak, ami legfeljebb 20-30 százaléknyi fűtési energiát spórol meg és a felújítási ütem évente egy százalékos. Így a végeredmény többnyire fényévekre jár a passzív házak elterjesztésétől.

– Hogyan lehetne jobban közelíteni a kívánt végeredményhez?

Minél inkább fel kellene számolni az acél–üveg–beton triádot és természetes anyagokat használni, ahol csak lehet. A fa azért lenne különösen jó, mert az még tárolja is a széndioxidot. A felújítgatás, nyílászáró-cserélgetés, szigetelgetés helyett valódi mélyfelújításokat kellene végezni. Megszüntetni az épületek hőhidait, hőcserélő szellőztetéssel minimalizálni a fűtési és a hűtési igényt. A felújítgatás sajnos többet árt, mint amennyit használ. Ezek a maszatolgatások a távlati dekarbonizációs célhoz édeskevésnek tűnnek. Ráadásul a ma sok pénzért hiányosan végzett felújítást, logikusan, senki nem fogja 10 év múlva újrakezdeni. Ezt hívják belakatolási kockázatnak.

  •  Sok embernek viszont a maszatolgatás is megterheli a pénztárcáját. Miből kellene mélyfelújítást végezni?

Újra kellene gondolni a szakpolitikát és kizárólag a mélyfelújításra adni állami kölcsönt. Személy szerint én erre fordítanám a különböző energia- és széndioxid-adókból, kvótaeladásokból befolyt bevételeket és az EU-s források jelentős részét is. És nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. A jó példák azt mutatják, hogy a feladat nem lehetetlen. A dunaújvárosi Solanova projekt ezt ékesen példázza. A szóban forgó panelsor olyan felújításon esett át, hogy a lakások energiaigénye 85 százalékkal csökkent. A lakóknak megszűntek az allergiás megbetegedéseik, de még fertőző betegségeket is ritkábban kapnak el, és megszűnt a penészedés, valamint a főút zaja sem szűrődik be. Bármilyen panelt, sőt, a legrégibb körúti bérházakat is fel lehetne így újítani. Mondjuk nem lenne olcsó, viszont az efféle jól megtervezett beruházások nagyjából 20 év alatt megtérülnek.

  • Magyarországon a több tízezer hajléktalan mellett több millió úgynevezett lakhatási szegénységben élő emberrel számolnak. Nekik minden bizonnyal kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy passzív-e a házuk. Nem lehet, hogy ezért is más a prioritás?

Miért lenne ez a két dolog ellentmondásos? Miért ne lehetne a lakhatási problémák megoldását célzó önkormányzati költségvetésből passzív házakat építeni? A szegényeknek lenne a legfontosabb, hogy passzív házban lakjanak, mert úgy nem lennének olyan magasak a lakhatási költségeik. A két probléma olyannyira nem zárja ki egymást, hogy épphogy együtt kellene kezelni a szegénység felszámolását és az energiahatékonyság növelését. Ezt egyébként jó példák is igazolják, ilyen a 13. kerületi, önkormányzati költségvetésből épült 100 lakásos passzív bérház.

  • Mennyit számítanak a magyar erőfeszítések, miután Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok, az egyik legnagyobb széndioxid-kibocsátó, kilép a párizsi egyezményből?

Miután az egyezmény előkészítői megoldották, hogy egy esetleges kilépéssel meg kelljen várni a következő elnökválasztást, az Egyesült Államok 2020 novemberéig nem léphet ki. Bár az amerikai elnök lépései miatt volt némi aggodalom, hogy Kína hasonló útra lép, de azóta kiderült, hogy Kína inkább a klímavédelem élharcosává lépett elő.

Ami az Egyesült Államokat illeti, az amerikai gazdaság éppolyan elszántsággal robog előre a kibocsátás-csökkentésben, mint előtte. Noha Trump a szénenergia mellett kampányol, mégis sorra zárják be a szénbányákat. Ami nem is csoda: a szén egy 19. századi energiaforrás, amire 19. századi energiamodell épül. A 21. században a világ vezető gazdaságának ez már olyan szinten nem felel meg, hogy még az elnök is hiába próbálja erőltetni. Más kérdés, hogy az erőfeszítések ellenére a kibocsátás mértéke olyan magas, hogy azzal egyelőre legfeljebb a 4-6 fokos hőmérséklet-emelkedés lenne tartható, pedig az előző néhány évben már jobb volt ennél a helyzet.

  • Mitől növekedett meg újra a kibocsátás?

Elsősorban a közlekedés, ezen belül is a repülés rontott a helyzeten. Az a gond, hogy a repülés egyelőre nem számít bele az emisszió-kereskedelembe és az elszámolásokba. Nehéz is elszámolni, mert minden ország attól tart, hogy ha elkezdi elszámolni a repülőgépek megtankolását, akkor a légitársaságok egyszerűen máshol fognak tankolni.

Mindeközben a repülésnek betudható kibocsátás egyetlen évtized alatt csak Európában 80 százalékkal nőtt. Ráadásul, amíg 10 euróért el lehet jutni olyan távoli helyekre, mint Marokkó, remény sincs arra, hogy ez a tendencia ne erősödjön robbanásszerűen. Az olcsón eladott repülőjegyárak miatt olyanok is repkednek, akiknek ez egyébként eszébe se jutott volna.

  •  Nem érhető, ha a szerényebb anyagi körülmények között élők is szeretnének világot látni?

Persze, csakhogy ennek a költsége akkor sem 3-4 ezer forint.

A legtehetősebbek ökológiai lábnyoma ma úgy áll össze, hogy kétfős háztartással számolva a közúti közlekedésükre 10, a háztartásukra 20, a repülésükre pedig 70 tonnányi széndioxid-kibocsátás jut évente. Közben egy átlag magyar összesen 5 tonnányi kibocsátásért felelős. Vagyis a gazdagok repülőútjaival okozott kibocsátás többszöröse annak, amivel egy hazai átlagember egy éven át terheli a környezetet.

  •  Eszerint elég lenne a légi közlekedést megreformálni, a földi nem is olyan nagy ügy?

(folytatás az alábbi linken)

Forrás: https://qubit.hu/2019/02/08/urge-vorsatz-diana-drasztikus-eletmod-valtoztatassal-nehany-even-belul-csokkenthetnenk-a-klimavaltozas-hatasait

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s