A növények tehetnek mindenről

Átvéve a greenfo.hu-ról

Hargitai Miklós

2019. augusztus 10.

(szerkesztve)

A világban a növények uralkodnak. Ők diktálják a szabályokat, mi csak alkalmazkodunk. Ha azt

gondoljuk, hogy erősebbek vagyunk náluk, meg fognak tanítani rá, hogy hol a helyünk: hogy csak átmeneti vendégek voltunk az otthonukban, és hogy a vendégség véget ért.

Azok után, hogy évmilliárdokon keresztül úgyszólván egyeduralkodók voltak, ma is a növényvilág alkotja a biomassza (az összes élő szervezet) legalább 80 százalékát.

Ha a növényi biomassza egy lángos, akkor a Föld – összességében – legnagyobb tömegű „állatfaja”, az ember legfeljebb egy negyed sajtreszelék rajta, az összes vadon élő emlős állat pedig annak a negyednek is csupán az ötöde.

A madarak, halak és a többiek együttvéve sem tesznek ki annyit, mint egyetlen sószemcse.

Ez a világ a növényeké, az élet szabályait a növények írják, és minden más élőlény számára ők teremtik meg az életfeltételeket.

A növényeknek köszönhetjük az oxigén megfelelő koncentrációjú stabil jelenlétét a légkörben ugyanúgy, mint a kellemes és kiegyensúlyozott hőmérsékletet.

Az ember-és technikaközpontú világszemlélet jelentősen megnehezíti, hogy elfogadjuk a növények kulcsszerepét a földi klíma szabályozásában.

Megnehezítette más az iskolában is – azóta annyit romlott a helyzet, hogy most a megértés valószínűleg a túlélés feltétele. Ha nem ismerjük meg, és nem hagyjuk érvényesülni annak a világnak a törvényszerűségeit, amely többek között a ma élő ember kialakulását is lehetővé tette, akkor olyan válaszreakciókat indítunk el, amelyek az emberi életet is elsöprik.

Az ember elég erős hozzá, hogy felborítsa az egyensúlyt, ahhoz viszont harmatgyenge, hogy az élet fenntartásának terhét a vállára vegye.

Budán, a Margit híd hídfőjéhez közel, a Körúttól a Batthyány tér irányába fut kép párhuzamos utca, a Lipthay és a Frankel Leó. Térképen nézve nem sok különbség van köztük, de aki ezekben a napokban végigsétál rajtuk, két fontos eltérést tapasztalhat: a Lipthay utcában nincsenek fák, az árnyas Frankel Leó utcában pedig sokkal hűvösebb van. A két jellegzetesség szorosan összefügg.

A fák kétféle módon is hűtik a környezetüket, méghozzá nagyon hatékonyan. Az egyik hűsítő módszerük a párologtatás, amelyről mindenki hallotta, hogy hőt von el. Nem is keveset: a Yale Egyetem tanulmánya (Rivers in the Sky: How Deforestation Is Affecting Global Water Cycles) szerint egy kifejlett fa nagyjából két lakossági klímaberendezésnek megfelelő hűtő hatást produkál. A háztartási klímákkal ellentétben azonban, amelyek befelé (a lakásba) hűtenek, kifelé (az utcába) pedig melegítenek, a fa nem melegít semmit.

De akkor hová teszi vajon a környezetből kivont energiát?

A fotoszintézis a tankönyvi definíció szerint olyan folyamat amelyben a növények „a napfény energiáját felhasználva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre”.

De honnan veszik vajon az építés alapanyagait? Talán a talajból? A fotoszintézis felfedezője, a holland Jan Ingenhousz kísérleti úton bebizonyította, hogy nem: kimérte, hogy a csíráztatott növény növekedése közben a gyökereket befogadó talaj tömege nem csökken, vagyis onnan biztosan nem érkezhetnek a növényi test építőkövei.

Szintén Ingenhousznak köszönhetjük a felfedezést, hogy a növények a levegőből építkeznek: fény jelenlétében szenet kötnek meg a levegő szén-dioxidjából, és ebből (a Nap energiájával a szén-dioxidból kinyert szén segítségével létrehozott szénvegyületekből) építik fel a saját szervezetüket. Ehhez vízre is szükségük van: a napfény energiája a víz hidrogénje segítségével épül be a növényekbe szénláncok (szénhidrátok) formájában, és ugyanez az energia található meg az elpusztult növényekből képződött kőolajban, földgázban és kőszénben, azaz a szénhidrogénekben. Vagyis a napsugárzással a Földre érkező energia jelentős részét a növények a testükbe építik és átmenetileg vagy tartósan eltüntetik.

A klímaváltozás a legegyszerűbben olyan folyamatként írható le, amelyben az ember ezt az eltüntetett, az élet szempontjából fölösleges (vagy inkább káros) eltárolt energiát rövid idő alatt visszatáplálja a környezetbe.

„– Az élet törvénye ellen dolgozunk: az élet megpróbálja állandó hőmérsékleten tartani a Földet az energiafölösleg kivonásával, mi pedig melegítjük a szénnel, az olajjal, a gázzal.

Az írás folytatása az alábbi linken olvasható:

https://greenfo.hu/hir/a-novenyek-tehetnek-mindenrol/