Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

A legnagyobb olajcégek rengeteg műanyagot készülnek a világra szabadítani

Posted by Suggestor - 2020. január 22. szerda

Átvéve a 444.hu-ról

Horváth Bence

2020. január 21., kedd 16:15

A Yale Environment360 és a Wired közös cikkben írt arról, hogy a legnagyobb olajipari óriások, így az ExxonMobil, a Shell és a Saudi Aramco mind növelni akarják a műanyaggyártásuk mértékét az elkövetkező években.

A cikkben idézett elemzések szerint a vállalatoknál arra számítanak, hogy a klímaváltozás miatt meghozott intézkedések következtében csökkenni fog a világban a fosszilis energiahordozók iránti kereslet és ezért új piacok felé akarnak nyitni.

A műanyaggyártás komoly előretörésére lehet számítani az Egyesült Államokban, ahol az alacsony földgázárak miatt a palagázt rétegrepesztéssel kinyerő termelőknek sok gondjuk akad azzal, hogy mit kezdjenek a repesztés során melléktermékként felszabaduló etánnal. Elemzők szerint a műanyaggyártás jelenthet számukra lehetőséget arra, hogy az amúgy sokszor egyelőre csak veszteséget termelő repesztés mellé profithoz is jussanak.

A Shell például most épít egy hatmilliárd dolláros üzemet Pennsylvania államban, és a tervezett 2020-as nyitás után évi 1,6 millió tonna műanyagot állíthatnak majd itt elő. Nem véletlenül beszélnek már sokan az amerikai műanyagipar reneszánszáról, melyben nemcsak csomagolóanyagokat és egyszer használatos műanyagtárgyakat gyártanak, hanem hosszabb távon használható eszközöket, például karosszériákhoz vagy építkezésekhez.

A cikk szerint 2010 óta a vállalatok több mint 200 milliárd dollárt fektettek összesen 333 műanyag- és egyéb vegyipari projektbe az Egyesült Államokban. Ha e beruházások többsége zöld utat kap, akkor az amerikai gazdaságban hosszú időre nagyon meghatározó maradhat a műanyaggyártás.

Mint a Yale környezetvédelmi lapjának szerzői írják, ennek hatása messze túlmutat a hulladék problémáján, ami a műanyag emlegetése kapcsán a legtöbbször felmerül. Ugyanis mind a műanyag gyártása, mind későbbi sorsa komoly forrása a károsanyag-kibocsátásnak.

A Center for International Environmental Law elemzése szerint jelenleg a műanyaggal összefüggő éves széndioxid-kibocsátás 900 millió tonna, és ez 2030-ra 1,3 milliárd lehet, ami háromszáz szénerőmű teljesítményének felel meg.

A kibocsátáshoz pedig a műanyag életciklusának szinte minden fázisa hozzájárul: az energiaigényes kőolaj-kitermelés után rengeteg energia szükséges az etán megtöréséhez: például az erre a feladatra tervezett Shell-üzem egy évben annyi szén-dioxidot eregethet majd a levegőbe, mint 480 ezer autó. Becslések szerint az összes műanyag 12 százalékát később elégetik, ami nemcsak veszélyes anyagokat juttathat a légkörbe, de még több üvegházhatású gázt is.

A műanyagipari szereplők szerint a műanyagnak számos környezetvédelmi előnye van, például könnyebbek és energia-hatékonyabbak lesznek tőle az autók, szigeteli az otthonokat, segít hosszabb ideig megőrizni az élelmiszerek fogyaszthatóságát, csökkentve ezzel a pazarlást. És szerintük minden más, e célokra felmerülő anyagoknak is megvannak a maguk hátrányai, és az iparági szereplők nem győzik hangsúlyozni, hogy a legtöbb műanyagterméket nem egyszeri használatra szánják.

Ennek ellenére a cikk szerint a fejlett országokban a fogyasztók kényelmi szokásai, például hogy az emberek szeretnek menet közben enni és inni, még mindig nagyban hozzájárulnak a műanyag eszközök terjedéséhez. Nem meglepő módon az Egyesült Államokban jóval nagyobb az egy főre jutó éves műanyaghasználat, mint Ázsia egyes országaiban, beleértve Kínát is.

Az új műanyagipari üzemek nyitása persze politikai kérdés is: az amerikai államok vezetői örülnek az új munkahelyeknek, még ha ezt az iparágat közismerten sok szennyezéses ügy is kísérte. Pennsylvania állama például 1,6 milliárd dolláros adókedvezménnyel köszöntötte a Shell új üzemét, ami a valaha volt egyik legnagyobb hasonló támogatás az állam történetében.

A cikk kitér arra is, hogy az iparág számára aggodalmat okoz, hogy egyre inkább terjednek az olyan jogszabályok, melyek a műanyagok visszaszorítását célozzák: az Európai Unió például 2021-től tilt be egy rakás egyszer használatos műanyag eszközt, de már 8 amerikai államban és számos városban is betiltották az egyszer használatos zacskókat.

Ennek ellenére a műanyag iránti globális kereslet nem lankad, sem a fejlett, sem a fejlődő országokban, és az iparágban 4 százalékos éves bővüléssel számolnak.

Az éves termelés mértéke így is megduplázódott már 2000 óta, amit többek között a gyártás alacsony költségei és a műanyag sokféle felhasználási lehetősége magyaráz. Ugyanakkor ezt a bővülési igényt sokszor nem a fogyasztók, hanem a különböző élelmiszeripari és egyéb vállalatok hajtják előre, akik kéretlenül is műanyagba csomagolják termékeiket.

És ugyan a műanyagipari szereplők nagyon fogadkoznak, hogy meredeken nőni fog az újrahasznosított műanyag termékek aránya,

piaci elemzések szerint sem a technológiai feltételek, sem a logisztikai lehetőségek nem adottak ehhez.

Az újrahasznosítás nem egy egyszerű feladat, és komoly fennakadást is okozott számos országban, amikor Kína 2018-ban nemet mondott a külföldről hozott műanyagszemét befogadására.

Az elemzők szerint nem érdemes számítani arra, hogy a közeljövőben az újrahasznosított műanyagok aránya az összes műanyagtermelés 10-12 százalékánál nagyobb legyen.

A lapoknak nyilatkozó szakértők attól félnek, hogy az újabb üzemek által megnövelt termelés miatt a gyártók új utakat fognak keresni, hogy a műanyag termékeiket a piacra juttassák, akár lenne erre fogyasztói kereslet, akár nem.

Ezt láttuk a múltban is: egyre több és több terméket kezdtek el műanyagba csomagolni. És ha csak nem lassul le a termelés, mindig fognak találni egy újabb terméket, amit be lehet tekerni műanyaggal. – mondta erről Robin Waters, az IHS Markit műanyagipari elemzője.

Forrás: https://444.hu/2020/01/21/a-legnagyobb-olajcegek-rengeteg-muanyagot-keszulnek-a-vilagra-szabaditani

2 hozzászólás to “A legnagyobb olajcégek rengeteg műanyagot készülnek a világra szabadítani”

  1. Gábor said

    Könnyű azt mondani, hogy “Ne gyártsunk több műanyagot! Vesszen a műanyag!” De akkor mibe fogunk csomagolni? Papírba? Az egész világ? Természetes textíliákba? Mert egyszerűen sokmindent be kell csomagolni.

    Vegyük a műanyagipar másik felét: használati cikkek. Mivel válthatjuk ki a műanyagot, mondjuk a ruhaiparban, a bútoriparban, az autókban, a műszaki cikkekben? Fával? Fémmel? Annyi fa és fém nem is létezik, amennyi 7–8 milliárd embernek szükségeltetne.

    A műanyagok helyett minden más szóba jövő lehetőség használata és előállítása, minden területen legalább ugyanannyi szennyezéssel, környezetkárosítással jár vagy egyszerűen lehetetlen.

    És én most nem a műanyagipart akarom igazolni vagy támogatni.

    Szerintem az első lépésnek mindenképpen a termelés csökkentésének kell lennie, minden másnak is csak úgy lehet esélye. És a termelés csökkentésén minden előállított termék mennyiségének a csökkentését értem: nem kell ennyi élelmiszer, ruha, autó, műszaki cikk – ezt mind tudjuk. A “kapitalizmus” és a “szabadpiac”, sajnos, pont a működési lényege, az alapelvei miatt teszi lehetetlenné a környezet védelmét, és ma már azt is mondhatjuk: a földi élet megmentését. Igen, én is tudom, hogy a szocializmus-kommunizmus vonal csúfosan megbukott, abban a formában egyértelműen működésképtelennek bizonyult. De most már mondhatjuk, hogy a kapitalizmus is. Egyfajta globális, az egész Földet felölelő termelésirányítás, szerintem, elkerülhetetlen. Igen, ez az emberek, a vállalatok szabadságának korlátozása. Ahogy az is az, amikor például Indiában vannak városok, ahol már évek óta vízfejadag van, az emberek napi elosztásban kapnak ivó- és tisztasági célú vizet.

    Emellett, szerintem, alapvető jelentőségű az új, mesterséges anyagok kutatása, előállítása is. Igen, azok is mű(vi) anyagok, de nem a polivinil–polietilén–polisztirol stb. családból. Az új mű–anyagok lehetnek mondjuk különleges növényi rostokból, amiket génmódosított növényekkel–baktériumokkal gyárthatunk… Igen, én is felszisszentem a GM–nél.

    Sajnos a jelenlegi életformánkkal, fogyasztási modellünkkel, működésünkkel éppen a kecskét és a káposztát is megesszük. A nagy kecske–grill parti vége pedig szomorú lehet, szomorú lesz. A kecske teje a reggeli kukoricapehelybe kellett volna a gyerekeknek. Nekik mit fogunk mondani???

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.