Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Évtizedekig eszünkbe sem jutott, hogy területeket adjunk vissza a vadonnak

Posted by Suggestor - 2020. június 25. csütörtök

Átvéve a 444.hu-ról

Czinkóczi Sándor

2020. június 24.

Bár a természetvédelmi törvény már 1996 óta előírja, hogy a nemzeti parkok területén olyan természeti övezeteket kell létrehozni,

ahol a minimálisra csökkentik az emberi beavatkozást,

és az egyetlen cél a természeti folyamatok visszaállítása lehet,

valahogy az elmúlt 24 évben senkinek sem jutott eszébe ezt megvalósítani.

Ezért június 2. akár ünnepnap is lehetett volna a hazai természetvédelemben, amikor az agrárminiszter végre kijelölte az első ilyen zónákat a Hortobágyon, de a szalagátvágások itt elmaradtak.

Elsőre talán az sem olyan egyértelmű, mégis mit lehet megvédeni a Hortobágyon, mert ha az Alföld növényvilága kerül szóba, leginkább a szigorúan párhuzamos sorokba ültetett akác- és nyárfaerdők ugranak be, amiknek nem sok közük van a természetességhez. A mai kép alapján nehéz elképzelni, hogy itt a tölgyek is őshonosak, de mára csak kisebb foltokban maradtak fenn.

Az egyik ilyen utolsó sziki tölgyes az Újszentmargita mellett álló, 62,3 hektáros Tilos-erdő, ami most a Hortobágyi Nemzeti Park egyik természeti zónájává vált, így megvan az esélye, hogy igazi vadonná alakuljon vissza.

Az ország többi fokozottan védett területein eddig nem létezett ilyen a célkitűzés, így az erdőgazdálkodás sem volt kitiltva. Ezért fordulhatott elő korábban a Bükkben, hogy kivágtak egy 180 éves erdőt is. De ilyen itt már elvileg nem történhet, mostantól ezekben a zónákban csak a természeti értékek megőrzése lehet az egyetlen feladat.

Amikor Gálhidy Lászlóval, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetőjével az erdőhöz értünk, még csak egy kidőlt tábla jelezte, hogy természetvédelmi területen járunk, az út túloldalán pedig egy illegális szemétlerakó bűzölgött.

Ez a gyep és az erdő a küzdelmi zónája, aminek a fennmaradásához hozzájárul az állatállomány is. Ez természetesen is felnyílik itt-ott, folyamatosan változtatja a formáját” – mondta az erdő szélén haladva Gálhidy, aki szerint a terület kezeléséhez bizonyos fokú legeltetés ezután is hozzá fog tartozni, de még ki kell kísérletezni azt a mértéket, aminél a jószágok nem rágják túl a növényzetet, így fennmaradhat a sztyeppei erdőkre jellemző mozaikosság.

Az erdő mélyére érve aztán egyből leesett, miért is tartják olyan különlegesnek ezt az erdőrészletet: néhány pontján olyan öreg tölgyek terpeszkedtek, amilyeneket még a hegyekben is ritkán látni, nemhogy a puszta mellett. A szerkezetük arról árulkodik, hogy korábban egyedül állhattak itt, ezért nem kellett hosszú törzset növeszteniük, hogy elérjék a napfényt, de a maguk korával így is magabiztosan emelkedtek a fiatalabb cserjék fölé.

Az ehhez hasonló sziki tölgyesek többnyire korábbi folyómedrek, holtágak közelében alakultak ki, de ma már nagyon ritkának számítanak a Kárpát-medencében. A maradványaik közül a legjobb állapotban épp a Tilos-erdő van, bár erre a területre közel sem mondhatnánk, hogy érintetlen lenne. Találkoztunk lefűrészelt fákkal, és valószínűleg a korábbi intenzív legeltetés miatt néhol kifejezetten egyhangú volt a növényvilága, és itt-ott még akácok is betolakodtak.

De sziki tölgyesből alig maradt az országban, és akár tetszik nekünk, akár nem, ez így is kuriózumnak számít” – jegyezte meg az erdő állapotáról Gálhidy.

Ugyanakkor az övezeti rendszer lehetővé teszi, hogy célirányos kezeléssel ezeket a hibákat korrigálják, így akár apró foltokat nyithatnak, vagy egy-egy fát letörhetnek, hogy legyen elég holtfa az erdőben, ami megtartja a nedvességet és otthont ad a nagyobb bogaraknak. Gálhidy szerint az ilyen apróbb beavatkozások szükségesek lehetnek ahhoz, hogy jobbá tegyük ezeket az élőhelyeket, és időt nyerjünk azoknak a fajoknak, amik talán kibírták az elmúlt 100 év tájátalakításait, de lehet, hogy még tízet vagy húszat már nem vészelnének át.

Ezek a területek a Hortobágyon most megkapták az esélyt, hogy regenerálódjanak.

Továbbra is kérdés, hogy az ország további kilenc nemzeti parkjában mikor sikerül ilyen övezeteket kijelölni. A Hortobágyi Nemzeti Parkban ez viszonylag könnyen ment, mivel minden terület a nemzeti park kezelésében áll. De ott már nagyobb lobbiharcok zajlanak, ahol állami erdészetek is működnek (például a Bükki Nemzeti Parkban), mert ezeknek kivágható, gazdaságilag is értékes erdőkről kellene részben lemondaniuk.

(rövidítve)

Forrás: https://kepek.444.hu/2020/06/24/evtizedekig-eszunkbe-sem-jutott-hogy-teruleteket-adjunk-vissza-a-vadonnak

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.