Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

A potyázás nem hajt hasznot, még a kis országoknak sem, klímaválság idején

Posted by Suggestor - 2021. augusztus 28. szombat

Qubit

2021. 08.27.

SCHEURING ISTVÁN

A klímaváltozás, ha nem is egyenlő mértékben, de minden országot érint.

Hasonlóan, hatékony összefogás esetén az üvegházhatású gázok csökkenésének a kedvező hatását közvetlenül vagy közvetett módon megérezné minden ország.

Mivel az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése jelentős beruházásokat igényel, ezért a döntéshozóknak könnyű eljátszani a potyázót: mi nem fektetünk ebbe túl sokat, fektessenek bele a többiek. A klímakatasztrófa megakadályozása mindenkinek fontos, ezért megteszik majd helyettünk mások.

Ráadásul a potyázó magatartással, mondjuk a „nemzeti érdek” vagy a „megvédjük a munkahelyeket” jelszavak mögé rejtőzve, könnyű népszerűséget szerezni.

Önző módon potyázni tehát megéri, ezért vélhetően sok ország vezetése igyekszik ezt a stratégiát folytatni, megakadályozva a hatékony fellépést a klímakatasztrófa ellen.

Különösen nehéz a helyzet, ha egy olyan nagy szén-dioxid kibocsátó és gazdasági erővel rendelkező ország kezd el nyíltan potyázó stratégiát folytatni, mint az Egyesült Államok. (Ugye emlékszünk, hogy Donald Trump hatalomra kerülése után klímaszkeptikus ideológiával állt elő? Többek között kilépett a párizsi klímaegyezményből, és felgyorsította az alaszkai olajmezők kitermelését.)

Hasonlóan nagy veszélyt rejt magában, ha a kisebb országok, mint például Magyarország, úgy érvelnek, hogy az ország szén-dioxid-kibocsátása olyan jelentéktelen a világ teljes kibocsátásához képest, hogy nem sokat számít, mekkora erőfeszítéseket tesz annak csökkentésére. Csakhogy ezek a kisebb országok együttesen a kibocsátás durván 20 százalékáért felelősek, és ha többségük a potyázó stratégiát követi, az már önmagában komolyan megnöveli az együttműködők terheit.

Vajon ebben a csapdahelyzetben tényleg annyira nagy kísértést jelent a potyázás, hogy az komolyan veszélyezteti a közös fellépés sikerét? Hogyan lehet az országok és döntéshozók viselkedését tanulmányozni és kedvezően befolyásolni ebben a csapdahelyzetben?

A potyázók nem adnak pénzt a közösbe

Manfred Milinski professzor vezetésével egy német kutatócsoport 2008-ban a következőképpen modellezte ezt a csapdahelyzetet: hat önkéntes vett részt a játékban, a kísérlet kezdetén mindegyik játékos kapott 40 eurót. A játékosok tíz kört játszottak, és saját döntésük alapján minden körben 0, 2 vagy 4 eurót utalhattak át egy közös számlára.

A közös számlán gyűjtött összeg az, amit a klímakatasztrófa megakadályozására lehet fordítani. (Az önkéntesek nem ismerik egymást, nem is tudnak egymással kommunikálni, egymástól függetlenül döntenek. Azt viszont tudják, hogy mennyi pénz van a közösben az adott kör után.) Ha a tizedik kör végére a közös számlán legalább 120 euró gyűlt össze, akkor a maradék összeget mindenki megtarthatta. Ha mindenki minden körben 2 eurót ad be a közösbe, akkor pontosan 120 euró lesz a végén ezen a számlán, és mindenkinek marad 20 eurója, amit a játék végén hazavihet. Ha azonban a játék végén a közösben kevesebb mint 120 euró van, akkor bizonyos, előre meghatározott valószínűséggel mindenki elveszíti a megtakarított pénzét.

A kutatók azt tapasztalták, hogy minél kisebb volt a nyeremény elvesztésének az esélye a sikertelen gyűjtés végén, annál nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy nem lesz sikeres a gyűjtés. Ez nem meglepő, de az mégis riasztó, hogy még olyan esetben is, amikor 90 százalék volt az esélye annak, hogy a sikertelen gyűjtés esetén bukják a megtakarításukat, a 10 csoportból akkor is csak 5 tudott legalább 120 eurót gyűjteni a közös számlára.

Az elemzésből kiderült, hogy a sikertelenül gyűjtő csoportokban a játék elején a potyázók rendre nem adnak pénzt a közösbe, amit néhányan megpróbálnak 4 eurós befizetéssel ellensúlyozni. De az 5-7. körig folyamatosan kevesebbet ad be a csapat, mint amennyire az adott körben szükség lenne a cél eléréséhez. Ekkor ezt a következő 1-2 körben többen megpróbálják 4 eurós befektetésekkel kompenzálni, majd mikor látják, hogy már reménytelen elérni a célt, ők is feladják. Sajnos a potyázók, ahogyan sejteni lehetett, hatékonyan szétrombolják a csoport együttműködését. Természetesen ez egy steril kísérleti helyzet, ami számos ponton nem felel meg a valós csapdahelyzetnek, de a probléma súlyosságára jól rávilágít.

Nyilván sokakban felmerült már, hogy a valóságban az országok vezetői döntenek arról, hogy mennyit áldozzanak a klímakatasztrófa elkerülésére, azaz hogyan rendelkezzenek az adókból befolyt pénzünkről. Természetesen a kutatók is tudják ezt, ezért Milinski és munkatársai egy későbbi kísérletsorozatukban arra kérdeztek rá, hogy ha a választott képviselők dönthetnek a csoport pénzéről, akkor az milyen módon befolyásolja a játék kimenetelét.

A csoporttagok szavazással döntöttek arról, hogy ki legyen a képviselőjük, majd az újonnan választott képviselőkkel következett egy újabb kör.

Az egyik fontos megállapítás, hogy a játékosok tanulnak a korábbi kudarcokból: az első játékban minden beállításban rosszabbul teljesítenek a csoportok, mint a második és harmadik játékban.

Csak sajnos nem a potyázók lesznek kevesebben a második és harmadik játékban, hanem az együttműködők törődnek bele, hogy helyettük is vállalniuk kell a költségeket. Ettől lesz több sikeres csoport.

Ennek a megfigyelésnek az alapján az eddigi klímaegyezmények végrehajtási kudarcai talán növelik az esélyét annak, hogy most az utolsó pillanatban sikeresek leszünk.

Még érdekesebb, hogy képviselőnek jellemzően a potyázásra hajlamosabb, önzőbb tagokat választják meg a csoportok, mindemellett a kísérleti alanyok a 10. kör után akkor tudták elérni a kitűzött befektetést, ha a zsaroló, potyázó csoportok mellett voltak kifejezetten együttműködő csoportok is, önzetlen vezetőkkel, akik tudatosan felvállalták, hogy a végén kevesebb bevételük lesz, mint az önzőknek.

Úgy tűnik, a sikerhez az együttműködőknek le kell nyelniük a békát, és ha nem tudnak változtatni a játékszabályokon, akkor mindig lesznek, akik nyerészkedni fognak.

Levonható mindebből a klímaváltozás kezelésére alkalmazható tanulság? Igen, nem is egy.

Nagyon fontos, hogy megértsük és megértessük a környezetünkkel, hogy ami most csak néhány gyakoribb vihar, nagyobb hőség nyáron és kevesebb hó télen, az hamarosan sokkal jelentősebb klimatikus változások formájában fog megjelenni. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, most kell nagy sebességgel lecsökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Még pontosabban: mostantól fogva, folyamatosan.

Mindeközben fel kell készülnünk arra, hogy merőben új gazdasági szemlélet mentén kell élnünk, életmódunkat pedig gyorsan és radikálisan meg kell változtatnunk, még akkor is, ha ma vagy tegnap kényelmesebb volt az életünk, mint amilyen tíz év múlva lesz.

Korlátoznunk kell szén-dioxid-termelő pénzköltésünket. Költhetünk többet kultúrára és oktatásra itthon, és költhetünk kevesebbet külföldi utazásra; ehetünk kevesebb húst és tejterméket és több zöldséget; használhatjuk kevesebbet az autónkat és többet a tömegközlekedést vagy a kerékpárt, és így tovább. Mindezt tudatosan, állhatatosan, hiszen abba az életmódba, amit eddig folytattunk, már nincs visszatérés.

El kell fogadjuk, hogy mostantól nem a GDP növelése a gazdasági cél, hanem az emberek jövedelmi különbségeinek csökkentése. Nemcsak itthon, hanem az egész világon. A probléma globális, úgy is kell gondolkodnunk.

Végül, mivel a döntéseket választott képviselőink hozzák meg, talán a legfontosabb, hogy ezt a bátor, klímatudatos hozzáállást hitelesen képviselő személyeket kell szavazó állampolgárként támogatnunk.

A szerző az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének tudományos tanácsadója.

(rövidítve)

A teljes cikk, ábrákkal elérhető a Qubiton:

Forrás: https://qubit.hu/2021/08/27/ha-mar-nyakunkon-a-klimavalsag-legyunk-mi-az-egyuttmukodok-ne-a-potyazok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.