Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

Archive for the ‘együttműködés’ Category

Lehet-e amorális az emberközpontúság?

Posted by Suggestor - 2020. szeptember 10. csütörtök

Átvéve a qubit.hu-ról

MAROSÁN GYÖRGY

2020.09.09.

Az evolúció díjazza az altruizmust

Az evolúció nem a rokonságot, hanem az együttműködési hajlandóságot „díjazza”, így az altruista viselkedés nem-rokonok között is kialakulhat, de ezt valamiképpen szokássá kell formálni. Pontosan emiatt olyan fontos a morál az ember világában.

Ha ugyanis egy közösségben követendő szabállyá válik a kölcsönös – elvárt, egyben elvárható – segítség, az mindenki számára túlélési előnyt jelent.

Sőt, ezáltal nemcsak az egyének túlélési esélyei javulnak, hanem az egész csoporté is. Ezért azután a közösség elemi érdeke az altruista viselkedés fenntartása.

Éppen ezt éri el az emberi közösség a morál előírásával és betartásának ellenőrzésével. Ennek is köszönhető, hogy a történelem során az összetartó családokból egyre nagyobb és komplexebb összetartó közösségek jöttek létre: előbb a törzs, majd a falu, azután az állam, végül a nemzet.

A birodalmak korában fontos integráló eszközként szolgáltak a világvallások, megteremtve a hit testvériségét, a 19. században pedig két újabb nagy csoport – a nemzet és az osztály – alakította ki a maga sajátos, de szintén morálisan kötelező szolidaritást megkövetelő viszonyát a nemzet-testvérekhez és az osztály-testvérekhez.

Ám, amint az közösségek egyre magasabb szintjére érkezünk, a befoglaló, nagyobb közösség „testvérisége” váratlanul konfliktusba kerül az alatta levőkkel.

Amorális családközpontúság és az oligarchák

A múlt században a kutatók kis vidéki olasz falvak fejlődésképtelenségét vizsgálták. A probléma gyökerét abban találták meg, hogy a lakosok döntéseikben kizárólag a család érdekét tartották szem előtt, és nem voltak tekintettel a falu tágabb közösségének szempontjaira.

Az ebből fakadó konfliktusok leírására vezették be az amorális családközpontúság különös fogalmát (Banfield, E. 1958. The Moral Basis of a Backward Society).

Az amorális családközpontúság olyan viselkedésre utal, amikor a morál csak a családon belül kötelez, azon kívül megengedhető az amorális viselkedés. Az ilyen közösségekre azonban a bizalom és a közéleti aktivitás alacsony szintje jellemző. Az egyén visszavonul a szűk családi körbe, és csak annak érdekeire van tekintettel.

A kutatások szerint a magyar társadalomra éppen ez az amorális családközpontúság a jellemző (Gerő Márton – Hajdu Gábor: 2015. Az egyéni kapcsolathálók nagysága, heterogenitása és a társadalmi integráció Magyarországon). Részben ez a magyarázata, hogy társadalmunk olyan elfogadó a rendszerváltás, különösen 2010 után megjelenő új oligarchák viselkedése iránt. Ezek ugyanis látványosan szemléltetik, ahogy – az amorális családközpontúság morális bűnébe esve – saját családi érdekeiket a nemzet érdekei elé helyezik.

Ez arra utal, hogy társadalmunk a 21. században bizonyos értelemben visszazuhant a polgári társadalmak előtti korba, és puszta szólam csupán, hogy a nemzet minden tagja testvérnek tekinthető.

De vajon elégséges-e a testvériség érzését kizárólag a nemzet tagjaira korlátozni? Vajon kiterjeszthető-e a testvériség érzése minden élő emberre? A mindenkit magában foglaló általános testvériség felemelő érzés, de elfogadjuk-e, hogy az amorális családközpontúsághoz hasonlóan a nemzeti érzés is amorálissá is válhat?

De vajon megtaláltuk-e a végső vonatkoztatási rendszert, ha testvérként tekintünk minden ma élő emberre? A családot ösztönszerűen kiterjesztjük a múlt és a jövő felé: természetesnek vesszük az ősök örökségét, és épp így gondolunk arra, mit hagyunk utódainkra.

A társadalom tehát olyan társulás, amely nemcsak azok között áll fenn, akik ma élnek, hanem a 18. századi konzervatív brit politikust, Edmund Burke-öt idézve „ma élők és a már meghaltak, illetve a még meg sem születettek között.”

Ebből a szemszögből Földünket nem egyszerűen örököltük, inkább az utánunk következő nemzedékektől kaptuk ideiglenes használatba. Ez indokolja, hogy morális követelménnyé tegyük: éljünk úgy, hogy az utánunk következő nemzedékek képesek legyenek az általuk választott életformát folytatni, azzal a megszorítással, hogy ők is legyenek tekintettel az őket követő nemzedékekre.

Ám még ezzel sem értük el a moralitás végső határát. Ha körbepillantunk, itt vannak környezetünkben a természet élőlényei az emberszabásúaktól háziállatainkon át egészen a hangyákig, az egysejtűekig nem beszélve a növényekről.

Számos kutatás bizonyítja, hogy létezésük bizonyos értelemben feltétele a mi életünknek is, ez pedig tagadhatatlanul közösséget teremt közöttünk. Emiatt, bármilyen szélsőségesnek látszik is, indokolható, hogy a morális mérlegelést a bolygónk élőlényeire is kiterjesszük.

Vagyis, bármilyen meghökkentő, kerülnünk kell, hogy az amorális emberközpontúság bűnébe essünk.

Ahogyan nem elegendő a család érdekeinek vonatkoztatási rendszere felől ítélni, de még a nemzeti- vagy osztályközpontúság is korlátozott, sőt kevés, ha a jövő nemzedékeinek érdekére ügyelünk, úgy tűnik, napjainkban morális kérdéssé vált, hogy a Föld sokféle élőlényének szemszögéből is lássuk tetteink következményét és – miként embertársaink esetén – törekedjünk elkerülni, hogy kárt vagy felesleges fájdalmat okozzunk nekik.

A moralitás az együttélést vezérlő szabály. Először csak mindennapos társainkhoz fűződő kapcsolatainkat szervezte, azután kikerülhetetlen partnereinkhez fűződő viszonyunkat szabályozta, végül ráirányította figyelmünket a távoli, de életünket befolyásoló társakhoz fűződő viszonyunkra is. Arra figyelmeztet, hogy saját érdekünkben áll az ő szempontjaikra is tekintettel lenni. Bár ők nem én vagyok, mégsem teljesen idegenek tőlem: valamilyen mértékben egymás által létezünk.

A szerző okleveles fizikus, a filozófiai tudományok kandidátusa, a Budapesti Gazdasági Egyetem tanára.

(rövidítve)

Forrás: https://qubit.hu/2020/09/09/a-moralitas-lepcsoi-avagy-lehet-e-amoralis-az-emberkozpontusag

Posted in altruizmus, Az ember, együttműködés, emberiség, természet | Címkézve: , , , | 2 hozzászólás »

Csak a nyilvánvalót mondja ki a depresszióról, épp ez benne a radikális

Posted by Suggestor - 2019. január 13. vasárnap

Átvéve a 444.hu-ról

plankog

2019. január 12., szombat 18:27

A világ mentális egészsége válságba jutott, minden országban egyre súlyosabb probléma a depresszió és a krónikus szorongás. A fejlett világban a depresszió lett a munkahelyi hiányzások egyik vezető oka, az antidepresszánsok fogyasztása pedig meredeken emelkedik.

Mindez önmagában is elég figyelemreméltó, különösen azzal együtt, hogy az emberiség akkor jutott lelki válságba, amikor egyébként a jóléte rengeteget javult. Ezzel a témával foglalkozott 2018 egyik legnagyobb vitát kiváltó könyve, amit Johann Hari brit újságíró írt Lost Connections (Elveszett kapcsolatok) címmel. A legkülönfélébb helyeken idézett könyv alaptétele pedig nagyjából az, hogy

mi van, ha ezek a mentális betegségek nem rendellenességek, hanem teljesen természetes reakciók arra a világra, amit kialakítottunk magunknak? Olvass tovább »

Posted in a magány, Az ember, életminőség, együttműködés, közösség, munkahely, természet, transzcendencia | Címkézve: , , , , | 1 Comment »

Katasztrofális helyzetben van a magyar oktatás – mondja az oktatáskutató

Posted by Suggestor - 2018. december 28. péntek

Átvéve a portfolio.hu-ról

2018. december 27. 16:11

A magyar közoktatás legnagyobb betegsége, hogy egészen brutális mértékű egyenlőtlenségeket teremt – mondta a Zoom.hu-nak adott interjújában Radó Péter oktatáskutató.

Szerinte a magyar közoktatás szelektáló és szegregáló. Úgy véli, hogy a hagyományos készségek terén is mélyen leszakadtunk, ám az új készségek középpontba állításával született mérésekben most valahol ott tartunk, ahol Bulgária.

A honi közoktatás nem tud mit kezdeni a sokféleséggel, a különböző hátrányokkal. Ezek számos okból, így szociális helyzetből, a nemi különbségekből, etnikai, nemzetiségi hovatartozásból vagy különböző tanulási problémákból fakadhatnak. Alig van olyan dimenzió, amely mentén ne jelennének meg durva egyenlőtlenségek. Ez többek között arra vezethető vissza, hogy az itthon használt, nagyon hagyományos, az ismeret átadására, egész osztályok tanítására berendezkedett pedagógiai kultúra teljesen alkalmatlan arra, hogy ezeket a hátrányokat kompenzálja – mondta Radó Péter oktatáskutató.

Kiemelte: van azonban egy másik problémánk is, ami még mindig az egyenlőtlenségekkel függ össze, ez pedig az egészen elképesztő mértékű szelekció.

Nincs Európában még egy olyan oktatási rendszer, amely ilyen drámai mértékben és egyértelműen a gyerekek háttere alapján osztaná őket különböző intézményekbe. Ez pedig abszurd módon felerősíti az egyenlőtlenségek hatásait. Olvass tovább »

Posted in Egyéb hírek, együttműködés, képességfejlesztés, kirekesztés, munkahely, szegénység, társadalmi osztályba tartozás | Címkézve: , , , , , | 1 Comment »

Az égésgátlók rossz irányban befolyásolják a iskoláskor előtt a gyerekek viselkedés fejlődését

Posted by Suggestor - 2017. március 14. kedd

Az Oregon State University környezet-epidemológusai összefüggést találtak a gyerekek társas viselkedése és az égésgátlóknak való kitettsége között.

„A viselkedést elemezve összehasonlítottuk az expozíció nagyságát a viselkedés jellemzőivel, és észrevettük, hogy azok a gyerekek, akik bizonyos típusú égésgátlóknak voltak kitéve, nagyobb valószínűséggel lettek agresszívek, arrogánsak, kegyetlenül kínzók, engedetlenek, hiperaktívak, figyelemhiányosak” – magyarázza Molly Kile környezet-epidemiológus, társprofesszor az egyetem Közegészségtani Intézetében. Olvass tovább »

Posted in Az ember, életminőség, érzelmek, együttműködés, képességfejlesztés, környezetszennyezés, kognitív működés, viselkedés | Címkézve: , , , , | 1 Comment »

Felébred az emberiség vagy szembenéz a környezeti katasztrófával?!

Posted by Suggestor - 2016. november 14. hétfő

Az emberiségnek ébrednie kell vagy szembenéznie a környezeti katasztrófával

Átvétel a greenfo.hu-ról – Domján Dénes Péter

Sir David Attenborough, a BBC természettudós műsorvezetője aggódik a Földért, minthogy karrierjének kezdete óta a népesség megtriplázódott. Ugyanakkor hisz benne, hogy összefogással elkerülhető a tragédia.

A természetfilmezés doyenje megfújta a fejlett világ „vészkürtjét” és felszólított mindenkit az együttműködésre, mely a Föld jövőjét fenyegető túlnépesedésen és környezetromboláson való felülkerekedés kizárólagos módja. Egy Bristoli fesztivál közönségéhez intézett ébresztő-beszédében bevallotta, hogy a Föld előtt tornyosuló problémák gyakran kétségbe ejtik: „Nem nehéz elcsüggedni. Nagyon-nagyon elcsüggedni. El is szoktam. De fontos hosszútávon tekinteni a dologra.”

A város természetet ünneplő fesztiválján (Wildscreen Festival) egy természetbúvár társának Chris Packham-nek adott interjújában figyelmeztetett: „Szinte biztosra veszem, hogy e teremben majdnem mindenki látott már jobb világot, mint amit unokáink bármelyike a jövőben fog. A Föld egyre szegényebb lesz és egyre zsúfoltabb, az időjárás egyre szélsőségesebb, és a tengerek is kevéssé lesznek termékenyek. De reménykedem, hogy az emberiség eszmélni fog – méghozzá globális értelemben – és képes lesz kezelni ezeket a kihívásokat. Bízom benne, hogy mindez véghezvihető.” Olvass tovább »

Posted in Az ember, életminőség, együttműködés, Föld, Fenntarthatóság, környezeti mérgek, környezetszennyezés, közösség, megújuló energia, népességrobbanás, nemnövekedés, politika, szaporodás | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

A kooperáció akadálya: a kapzsiság és a félelem, hogy kihasználnak

Posted by Suggestor - 2016. október 14. péntek

Miért kell valóságos háborút vívni egy fejlesztői csoportban az együttes munkáért, ahol a cél – mondjuk – egy életmentő gyógyszer kifejlesztése? Hiszen a célt csak szoros együttműködéssel lehet elérni, és a csoport teljesítménye a csoport tagjainak is előnyös…?

A Leydeni Egyetem szociálpszichológus professzora, Carsten de Dreu vizsgálta azokat a stratégiákat, amelyekkel az emberek az előnyöket saját maguk számára akarják maximalizálni, és eközben csökkenteni kívánják kizsákmányolásuk lehetőségét.

Az emberek félnek attól, hogy a csoportmunkához való hozzájárulásuk főleg olyan emberek számára hoz hasznot, akik semmivel sem járultak hozzá a teljesítményhez. Ezért ezek az emberek inkább az önvédelembe invesztálnak, mintsem a kooperációba.” Olvass tovább »

Posted in együttműködés, viselkedés | Címkézve: , , , | Leave a Comment »