164 környezetvédőt gyilkoltak meg tavaly

Átvéve a 444.hu-ról

akiraly

2019.07.30.

Legalább 164, otthonát védő környezetvédő aktivistát gyilkoltak meg tavaly a világban, állítja kedden megjelent tanulmányában a Global Witness környezetvédő szervezet. Megállapításaik szerint a halálos áldozatokon túl “megszámlálhatatlanul sok” ilyen aktivistát hallgattattak el erőszakkal.

Olyanokról van szó, akik azt próbálták megakadályozni, hogy lakóhelyük helyén bányát nyissanak, kiirtsák a környék erdeit, hogy a faanyagot felhasználják és az erdőt termőterületté alakítsák.

Meggyilkoltak egy környezetvédelmi aktivistát

Átvétel a Greenfo.hu-ról

Meggyilkoltak Hondurasban helyi idő szerint csütörtökön egy környezetvédő aktivistát, aki az őslakosok életterét veszélyeztető vízerőművek és bányák ellen emelte fel a szavát. Megölése miatt több százan vonultak a latin-amerikai ország fővárosának az utcáira. Hondurasban 101 környezetvédő aktivistát öltek meg 2010 és 2014 között.

Az erőszakos partnerrel való kapcsolat megváltoztatja a nők kortizol szintjét

A kutatók már régóta gyanítják, hogy a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely szabályozó rendszert, ami kortizol termeléssel válaszol a stresszre, negatívan befolyásolja az erőszak.

Az Oregon Egyetem kutatóinak tanulmányából (Psychoneuroendocrinology) kitűnik, hogy a nőknél a HPA (hipotalamusz-hipofízis-mellékvese) tengely normál napi működéseként termelődő kortizol mennyiség megváltozik a stresszre, az erőszakra adott válaszként.

A háború nem más, mint ‘adaptív stratégia’ a csimpánzok és az emberek számára

Az ember és a csimpánz annak néhány fajnak egyike a fajok közül, amelyik képes szervezett támadást intézni fajának tagjai ellen. Jane Goodall figyelt fel elsőként az egyes közösségek közötti halálos öldöklésre, és attól fogva a primatológusok (főemlős-kutatók) és az antropológusok hosszú vitákat folytattak a fajon belüli háborúkról.

A kutatási elméletek rámutattak a vetélytársak megöléséből keletkező nyereségre, az erőforrásokhoz (élelemhez, nőstényekhez) való nagyobb hozzáférésre. Más kutatók viszont amellett érveltek, hogy emberi hatásra háborúznak a csimpánzok, mert elpusztítottuk az élőhelyüket, élelem-megszerző helyüket, ezért ez nem ‘adaptív stratégia’ részükről.

Főemlős-kutatók nemzetközi csoportja most arra a következtetésre jutott, hogy az ember terjeszkedése és hatása nem befolyásolta a csimpánzok egymás elleni agresszióját.