A malária elleni moszkitóhálóval halásznak Afrikában
Posted by Suggestor - 2015. január 27. kedd
A rovarirtószerrel kezelt moszkitóháló, amit az ágy fölé akasztanak, a malária hatékony ellenszere. Tökéletes moszkitó-ölő: a hálón át kijut a kilélegzett széndioxid, ami odavonzza a moszkitókat. Ahogy rászállnak és hozzáérnek az idegméreggel bevont hálóhoz, elpusztulnak, leáll a szívük.
És dollármilliárdos üzlet: a több száz millió moszkitóhálót a nyugati kormányok és alapítványok pénzéből a BASF, a Bayer és a Sumitomo Chemical gyártatja, darabját 3 dollárért a kínai és vietnami munkásokkal, hajókon odaszállítják, teherautón kiviszik a falvakba és a segélyszolgálatok munkatársai kiosztják a falusiaknak. És a WHO – az Egészségügyi Világszervezet – örömmel jelenti, hogy a malária okozta halálozás a felére csökkent Afrikában 2000 óta – hála a moszkitóhálóknak.
De a moszkitóháló rugalmas, sűrű és meglepően erős – és ráadásul ingyen van. Azt mondják az emberek, bolondok lennének nem használni a halászathoz, amikor nincs is felszerelésük.
A moszkitóhálót sok mindenre lehet használni, itt nem dobnak kis semmit, ha elkopott: lehet belőle futball labdát varrni, csirkeketrecet és főleg az újból – halászhálót csinálni. Kelet-Afrikában, a Tanganyika-tó melletti falvakban a lakosság 87,2 százaléka a moszkitóhálót nem az alváshoz, hanem halászatra használja.
Amikor a múlt évi malária-konferencián szembesítette egy előadó ezzel a felméréssel a társaságot, jónéhányan megdöbbentek.
Seth Faison, a Global Fund to Fight AIDS, Tuberculosis and Malaria alapítvány szóvivője tagadja, hogy ilyen kiterjedt volna ez a probléma, szerinte elenyésző számú a rendellenes használat, legfeljebb 1 százalék.
Halászni az új háló való (amin még sértetlen a permetrin-bevonat), mert azon nincs lyuk – okosítja ki az újságírót David Owich, aki a Viktória-tavon halászik a moszkitóhálóval.
Amikor megkérdik tőle, hol szerzi be, mosolyog: a kórházban. Sokkal olcsóbb, mint az igazi. (Az ‘igazi’ háló 50 dollár, ami óriási összeg ezen a helyen, ahol az emberek napi néhány dollárból élnek.)
David Owich világában a halnak központi szerepe van. A fogásból fizeti az iskolát és a petróleumvilágítást.
A Viktória-tó, a Tanganyika-tó és a Malawi-tó környékén a napi halfogás jelenti a mindennapi betevő falatot, “a társadalombiztosítási segélyt” a földnélküli embereknek.
A hidroakusztikus felmérések azt mutatják, hogy Zambia halállománya egyre fogy. Harris Phiri, a zambiai halászati felügyelő az erdőirtást, a gyors népességnövekedést és a moszkitóhálós halászat elterjedését okolja.
“Kifogják az egészen kicsi halakat, nem tud megnőni az állomány.”
De a dán hal-ökológusnak más a véleménye: ha inkább fiatal halakat zsákmányolnak, és megmentik a felnőtt halak egy nagyobb részét, akkor tud szaporodni az állomány. A moszkitóhálós halászat nem károsítja annyira az állományt, mint ahogy azt hiszik.
“A halak inkább a növényekhez hasonlítanak ebben, mint a többi állathoz, milliószámra szórják a ‘magvaikat'”.
De azt elismeri, hogy jobb volna, ha nem idegméreggel kezelt hálóval fognák a halat.
Madagaszkáron a moszkitóhálós halászat – ami mindent összeszed a sekély vízből: vízinövényeket, elhullott halakat, ezrével az éppen csak kikelt rákokat, a kishalakkal együtt – az ipari méretű rákhalászatot nagyon visszavetette: 2002-ben még 8600 tonna rákot fogtak ki, 2010-ben már csak 3100 tonnát. Ezért a kormányzat betiltotta a moszkitóháló használatát, és létrehozott egy rendfenntartó csoportot a profi halászokból, akik érvényt szereznek a tiltásnak. Rendszeresen járőröznek a parton és elkobozzák a moszkitóhálókat. Gyakran kerül sor harcra is közöttük és a moszkitóhálós halászok között.
Nem lehet igazságot tenni.
Azok az emberek halásznak moszkitóhálóval, akiknek nincs csónakjuk, felszerelésük, gyakran nők és gyerekek, a legelesettebb réteg. A partról halásznak, végighúzva a hálót a sekély vízben, pontosan ott, ahol sok halfaj ívik. Tönkreteszik az állandó zavarással a szaporodóhelyet.
Dr. Lehman, egy amerikai orvos a Tanganyika-tónál azon töpreng, mit lehetne tenni a vízmenti közösségek egészsége érdekében: speciálisan kezelt falfestéket adni nekik vagy jól záró ablakhálót? És miért nem teszik föl maguknak ezt a kérdést az illetékesek?
Mwewa Ndefi, aki kora hajnalban indul halászni a moszkitóhálóval Zambiában, nem problémázik ezen: enni kell adni a családnak. Noha nagyonis jól ismeri a malária veszélyeit, kicsi fia Junior, ebbe a betegségbe halt bele. Ndefi reménykedik, hogy ő és a családja meg fogják úszni a betegséget, de azt nagyon jól tudja, hogy élelem nélkül semeddig sem élnének.
Független.hu 
Sándor said
Ez a kulcsmondat: “Ndefi reménykedik, hogy ő és a családja meg fogják úszni a betegséget, de azt nagyon jól tudja, hogy élelem nélkül semeddig sem élnének.”
Ezek után kár azon filozofálni, hogy károsítják a természetet. Nem mondhatjuk azt, hogy védjék a halakat, legyenek szívesek éhen halni. Először az embereknek kell segíteni, hogy legalább az alapvető életszükségleteit (étel, víz) ki tudják elégíteni. Utána lehet szó az egészségük és a környezetük védelméről. Ezen kár is lenne okoskodni.