Betiltják az égésgátlókat

A HBCD-t (Hexabromocyclododecane – brómozott égésgátló) mindenki jól ismeri – elsősorban a polisztirén-lapokról, amivel az épületeket szigetelik. A többi felhasználási módját nem egyszerű tetten érni, mert benne van az anyagukban: a műanyagokban, a textilekben, az elektronikai termékekben.

160 ország  döntött úgy május végén a kémiai anyagokról rendezett ENSZ konferencián, hogy világszerte betiltja ezeknek a vegyületeknek a használatát.

Az 1980-as évek óta használták a HBCD-ket, égésgátlóként. Évente körülbelül 20 000 tonnát gyártottak belőlük, a legtöbbet polisztirén panelként, amit épületek szigetelésére használtak. Az extrudált vagy expandált panelek köbmétere egy kilogramm HBCD-t tartalmaz. Ez, a köznyelvben hungarocellként ismert anyag jelentős mennyiségben került be az épületekbe.

Miért kell betiltani a polisztirént?

Régóta gyanakodtak már, hogy a HBCD-k környezeti mérgek, amelyek egyaránt ártanak a halaknak és az emlősöknek. Akkumulálódnak a környezetben, és mivel a HBCD-k zsírban oldódnak, felgyülemlenek az élőlényekben, a táplálkozási láncban. Nagyon lassan bomlanak csak le a környezetben, és nagy távolságokra eljutnak. HBCD-ket még az Arktiszon is felfedeztek.

Az ENSZ-szakértők feladata az volt, hogy megállapítsák, a HBCD-k kielégítik-e a Stockholmi Konvenció által meghatározott POP (perzisztens organikus szennyező) fogalmat: a biodegradáció lassúságát (perzisztens – fennmaradó), a bioakkumulációt (felgyülemlést a táplálékláncban), a potenciálisan nagy területen való szétszóródását az anyagnak, és az egyes HBCD sztereoizomérek (az atomok térbeli elrendeződése miatt eltérő anyagok) káros hatásait.

Svájci anyagtudományi kutatók (Empa, ETH Zürich) kiderítették, hogy az a HBCD, amit a technológia felhasznál, legkevesebb 8 különböző sztereoizomér keveréke. A sztereoizomérek olyan anyagok, amelyeknek ugyanaz a kémiai összetételük, de atomjaik térbeli elrendeződésében különböznek. A kutatók hamar rájöttek, hogy az egyes sztereoizomérek nem csak háromdimenziós struktúrájukban, de toxicitásukban és környezeti viselkedésükben is különböznek egymástól.

Az Empa tudósai kimutatták, hogy az égésgátló polisztirént amikor feldolgozzák, a HBCD-k átalakulnak ismeretlen, és ugyancsak toxikus vegyületekké. Azt is bizonyították, hogy a levegőben terjedve a HBCD-k végül a vizekben, az üledékekben – és a halakban kötnek ki.

Ami az égésgátló textileket, kárpitokat, szőnyegeket, műanyagokat és elektronikai termékeket illeti, azokat főként beltérben használják, így nem meglepő, hogy a vegyület jelen van a háziporban. Az emberek szervezetébe nemcsak a porral jutnak be az égésgátlók, de a magas zsírtartalmú állati termékekkel is. Ezen kívül azt is kimutatták, hogy amikor a polisztirén  paneleket fűtőszállal elvágják, HBCD-k szabadulnak fel, amelyek apró plasztik-részecskéket is magukhoz ragadnak. Ezeket a részecskéket könnyedén belélegezzük, növelve a HBCD expozíciónkat.

Végül is, az eredmény egyértelmű volt: 30 évvel azután, hogy megindult az ipari gyártásuk, és elindultak világ körüli hódító útjukra, a Stockholmi Konvenció szakértői bizottsága a HBCD-ket POP-nak, perzisztens organikus szennyezőanyagnak nyilvánította, és világszerte betiltotta. A határozatot hivatalosan 2013. május 9-én hozták meg, és az átmeneti idő – egy év – után hatályba lép.

“Megint nézhetünk valami jobb alternatíva után” – mondja Norbert Heeb, az Empa kutatója. “És a sok épület, amit polisztirénnel szigeteltünk, terhes örökséggé válik, magas ártalmatlanítási költséggel, majd a jövőben.”

Forrás: http://www.empa.ch/plugin/template/empa/3/139591/—/l=2