Független.hu

Ember- és környezetvédelmi, internetes napilap

A háború nem más, mint ‘adaptív stratégia’ a csimpánzok és az emberek számára

Posted by Suggestor - 2014. szeptember 18. csütörtök

Az ember és a csimpánz annak néhány fajnak egyike a fajok közül, amelyik képes szervezett támadást intézni fajának tagjai ellen. Jane Goodall figyelt fel elsőként az egyes közösségek közötti halálos öldöklésre, és attól fogva a primatológusok (főemlős-kutatók) és az antropológusok hosszú vitákat folytattak a fajon belüli háborúkról.

A kutatási elméletek rámutattak a vetélytársak megöléséből keletkező nyereségre, az erőforrásokhoz (élelemhez, nőstényekhez) való nagyobb hozzáférésre. Más kutatók viszont amellett érveltek, hogy emberi hatásra háborúznak a csimpánzok, mert elpusztítottuk az élőhelyüket, élelem-megszerző helyüket, ezért ez nem ‘adaptív stratégia’ részükről.

Főemlős-kutatók nemzetközi csoportja most arra a következtetésre jutott, hogy az ember terjeszkedése és hatása nem befolyásolta a csimpánzok egymás elleni agresszióját.

“Ha a csimpánzokat modellként használjuk az emberi erőszak megértéséhez, tudnunk kell, valójában milyen okból erőszakosak a csimpánzok” – mondja Michael L. Wilson (University of Minnesota), a Nature-ben megjelent írás vezető szerzője.

“Az ember már régóta hatást gyakorol az afrikai trópusi erdőségekre és a csimpánzokra. Az az egyik régóta megválaszolatlan kérdés,hogy az emberi zavaró tényező okozza-e a megfigyelhető halálos végű agressziókat” – magyarázza David Morgan kutató (Lincoln Park Zoo, Chicago).

Morgan 14 éven át tanulmányozta a Kongói Köztársaságban, az erdőségek mélyén élő csimpánzokat. “Kutatásunk eredménye azt mutatja, hogy nem emberi hatás ösztönözte  a csimpánzközösségek közötti, vagy azokon belüli agresszió növekedését.”

A 30 primatológusból álló team összegezte a 18 csimpánzközösségből gyűjtött adatokat, amelyek öt évtizedet fogtak át, és amelyek az emberi befolyás különböző fokát mutatták. Az adatok 152 ‘háborút’ foglaltak magukba, az erőszakos támadók és a támadás áldozatai hím csimpánzok voltak, és az információk egyértelműen azt az elméletet támogatták, hogy az erőszakos támadás adaptív stratégia érdekében történt, inkább, mintsem emberi hatásra.

“A vadon élő csimpánz közösségeket gyakran két kategóriára osztják, attól függően, hogy érintetlen vagy ember által zavart környezetben élnek-e. Az emberi zavarás egy folytonosságot követve megy végbe, a vizsgált helyek is ezt mutatták. Úgy ítéltük meg, hogy az emberi hatás nem jósolta meg a közösségek közti háborúk arányát.”

“Minél többet megtudunk a csimpánzok agressziójáról és a tényezőkről, amelyek a halálos támadásokat kiváltják, annál jobban felkészültek lehetnek a területek igazgatói és a kormányzat a kockázat csökkentésére. Gondolunk főként az emberek területhasználatának megváltoztatására a csimpánzok élőhelye közelében.”

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2014-09/lpz-now091614.php

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s