Irányjelző szignál van az agyban

A University College London kutatói megtalálták az agynak azt a területét, amely ‘tudja’ az irányt. Ennek a jelnek az erősségétől függ, mennyire képes egy ember tájékozódni.

Régóta köztudott, hogy egyes emberek jobban tájékozódnak, mint mások, csak azt nem tudtuk eddig, hogy miért. A ‘irányjelző’ jelnek az erősségétől és megbízhatóságától függ, és ebben az emberek meglehetősen különböznek egymástól.

Ahhoz, hogy sikeresen navigáljunk a célunk felé, tudnunk kell, milyen irányba tartunk éppen, és hogy merre akarunk menni. Tudjuk, hogy az emlősöknek vannak olyan agysejtjeik, amelyek az irányt jelzik, amelybe mennek. Ez az eredmény a 2014-es fiziológiai Nobel-díjat érdemelte ki, John O’Keefe professzor munkáját ismerték el vele.

Azt a területet az agyban, amely megmutatja, milyen irányba mész, entorhinalis régiónak – szaglókéregnek – nevezik. Ez a terület mutatja meg azt az irányt is, amelybe kell menned, hogy elérd a célodat. A kutatók tehát rájöttek, honnan ered az ‘irányérzék’.

“A hazavezető szignált már régóta tudjuk, hogy létezik, de ezidáig nem volt több, mint spekuláció” – magyarázta Dr. Hugo Spiers, kutatásvezető. “A londoni taxisofőrökkel végzett kutatás kimutatta, hogy az első dolguk, amikor kidolgoznak egy útvonaltervet, az, hogy meghatározzák, melyik irányba kell elindulni. Most már tudjuk, hogy az entorhinalis kortex (a hippokampusz elején levő szaglókéreg) felelős a kalkulációért, és hogy erről az agyterületről származó jelnek a minősége határozza meg, mennyire jó  valaki a navigációban.”

16 egészséges önkéntes személlyel végezték a kísérletet, amelyben számítógépen szimulálták a navigálást egy négyszög alakú területen, a terület egyik sarkából a másikba, és funkcionális mágneses rezonanciás készülékkel figyelték, mely agyterületeken aktív a résztvevők agya, amikor fontolóra veszik a különféle irányokat.

“Láttuk, hogy az entorhinális régióból jövő agyi szignálok erőssége és egységessége befolyásolta a kísérleti személyek teljesítményét ebben az egyszerű feladatban. Most a bonyolultabb navigációk vizsgálata következik, azt várom, hogy az entorhinális aktivitás különbségeit mutassa meg a komplex feladat” – mondja Dr. Spiers.

“Eredményeink alátámasztják azt az elméletet, hogy belső iránytűnk aszerint mozog, ahogy mi mozgunk a környezetben. Például, ha balra fordulunk, akkor a szaglókérgi területnek fel kell dolgoznia ezt az irányváltást, hogy a célt megfelelő irányban tartsa. Ha már a túl sok fordulásban elvesztünk, azért van, mert az agyunk nem volt képes tartani az irányt.”

A szaglókérgi terület az első, ami károsodik az Alzheimer-kóros betegségben, a kutatás segíthet megmagyarázni, hogy miért ‘vesznek el’ a betegek már a betegség korai stádiumában. Remélik, hogy kifejleszthetnek olyan egyszerű szimulációs feladatokat, amelyek korai diagnózist adhatnak.

Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2014-12/ucl-slh121614.php